Most azonban megugrották az első akadályt, és reménykedhettek abban, hogy a titkos szavazáson a kormánykoalícióból is akadnak támogatóik, hiszen több szociáldemokrata és liberális politikus és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is mondogatta egy ideje, hogy ez oldaná a társadalmi feszültséget. Tegnap Klaus Iohannis is megértette, hogy jelenlegi, legfeljebb 5 százalékos népszerűségével elveszítette volna a felfüggesztésére irányuló népszavazást, és ezzel azokat a kiváltságokat is, amelyek a volt államfőknek járnak (a luxusvilla csak az egyik), arról nem is beszélve, hogy milyen szégyenletes vég lenne a 2014-ben nagy reményekkel megválasztott politikus számára, ha a népharag seprűzné ki a közéletből. Így hát egy utolsó erőfeszítéssel, az ország érdekére hivatkozva, rosszul palástolt dühvel bejelentette lemondását. Elsőként Románia elnökei közül.

Tízévi tevékenységéről már több mérleg is készült, készül még ezután is, most maradjunk a pillanatnyi helyzetnél. Románia valóban megúszott egy újabb feszültségforrást (a felfüggesztési eljárást) és egy újabb nagy, a májusi elnökválasztás miatt tényleg fölösleges kiadást (a népszavazás költségeit) Iohannis lemondásával, ám ugyanakkor erős hátszelet kaptak a szélsőségesek, akik saját győzelmüknek érzik az államfő kibillentését. Véletlenül vagy sem, Călin Georgescu épp tegnapra hirdette meg a nagy élelmiszerüzletek elleni bojkottot, ám Iohannis bejelentése után a tüntetés azonnal erőszakos politikai demonstrációvá változott, ami egyértelműen jelzi, hogy mire számíthatunk ettől a tábortól, ha nyeregbe kerül. A kérdés az, hogy mihez kezdenek a kormánypártok, miután megszabadulnak az őket lehúzó szebeni malomkőtől: fel tudják használni az elnökválasztásig hátralevő időt ahhoz, hogy a saját megítélésük mellett a közös elnökjelölt, Crin Antonescu esélyein is javítsanak? Vagy más, karizmatikusabb jelöltet indítanak? Vajon Ilie Bolojan képes lesz ideiglenes államfőként, három hónap alatt visszanyerni valamennyit a lakosság eljátszott bizalmából?

Az elvárások óriásiak, a pillanat „történelmi”, és növeli a súlyát, hogy más „történelmi” események, egy érvénytelenített elnökválasztás és a „szuverenisták” előretörése után, nemzetközi szinten is zavaros időben következett be. Iohannis rászolgált a bukásra, de nincs mit ünnepelni: még nehéz harcokat kell megvívni, hogy Románia ne veszítse el mindazt, amit 35 év alatt kivívott.

Klaus Iohannis bejelenti lemondását. Fotó: Presidency.ro