Akik autóval „zarándokolnak”, és ki akarnak aszfaltozni egy gyalogos zarándokutat, azok nem tudják, hogy egy valódi, gyalogos zarándoknak az aszfalt nem jó, mi több, veszélyes és fájdalmas. Ezt a butaságot, a zarándokutak leaszfaltozását sok helyen elkövették a spanyolországi El Caminón is a politikusok, akik autóval járnak örökké, s emiatt a szegény zarándokok az aszfaltút melletti pár centiméteres füves helyet keresik, hogy ott menjenek, mert 30 kilométernyi földút után nem fáj annyira a lábuk, mint mondjuk 10–15 kilométernyi aszfalttaposás után.

Ez hiányzik még, hogy fel végig leaszfaltozzák a Perkőre vezető drága, gyönyörűséges erdei utat. A Perkő egy szakrális hely, nem kell beépíteni piknikezőknek, mert azzal megtörik a szakralitását. A keresztúton igenis gyalog kell felmenni, se nem autóval, se nem busszal, mert ez adja a szépségét az egésznek; esetleg a stációk mellett lehetne diszkrét pihenőket kialakítani, amelyek esőben is védelmet nyújtanak. Lent az aljban ki lehet építeni ezt-azt, de fent néhány egyszerű, nem hivalkodó padnál nem kell több, más nem illik egy kitűnő zarándokhelyhez.

A Perkő nem a tömegturizmusról szól, mondom ezt mint hivatásos idegenvezető. A Dinnyéskőig elviszem a turistáimat, onnan meg szépen lassan felsétálunk, a fájós lábúak is. Megállunk minden stációnál, s érezzük a szépségét a helynek. A Perkő éppen azért szép, mert van tér, van egy csodálatos Szent István-kápolna, van fű, van egy szép kereszt és van levegő. Ettől tökéletes.

Minek kell mindent beépíteni?

Van ahová kell aszfaltút, van ahová nem. A Perkőre NEM KELL.

Kérem a kivitelezőket, tartsák tiszteletben a zarándokok igényét, ha már nekik készül a zarándokút.  A Perkőt nem szabad összetéveszteni egy akármilyen más turisztikai hellyel.

Melkuhn Andrea, Sepsiszentgyörgy