Ezzel a címmel jelent meg a sepsiszentgyörgyi Proserved Cathedra Kiadónál Török Árpád legújabb könyve. Úgy gondolom, maga a cím árulkodik a tartalmáról, s ennek a kiadványnak felette szükséges voltáról az győződhet meg igazán, aki kezébe veszi, beleolvas.
Az biztos, hogy a végére érve, lehet, nem is csukja össze a könyvet, hanem a neki inkább tetsző részeket újra átböngészi. Annak függvényében, hogy mennyi időt áldozhat erre, első nekirugaszkodásra is felkaphatja a fejét: tényleg ennyi minden kötődik Erdélyhez a magyar fővárosban? Ilyen sok kiemelkedő személyiség, alkotó, építész gyarapította tudásával, művészetével, tehetségével ezt a rendkívül szép települést?
A kiadvány sepsiszentgyörgyi bemutatóján alkalmam volt megint elmondani, tanári elfoglaltságom mellett egyik kedves, kedvenc feladatomnak tartottam felhívni az anyaországból érkező vendégeink figyelmét, hogy minél több látogatónak kellene ide eljönnie, hadd lássák, mit is veszített Magyarország Erdély elcsatolásával. Nos, Török Árpád arról győzi meg olvasóit, hogy erdélyi hozzájárulás nélkül mennyi mindennel lenne szegényesebb a főváros, mert nem csupán szellemi teljesítmények gazdagították és gazdagítják a kedves várost. Bármerre járunk, bárhová fordulunk, lehet nappal vagy éjszaka, budapesti sétáinkon szembejön velünk Erdély, hol egy utcanév, hol egy nagyszerű építmény, hol egy szobor formájában. És ilyenkor, ha alkalom adódik, felüthetjük Török Árpád könyvének vonatkozó részét, s olvasva a benne rejlő ismertető jeleket, mozzanatokat, eseményeket, történeteket, büszkeség tölthet el, hogy tényleg ennyi mindent köszönhet Erdélynek (a Bánsággal, csatolt részekkel együtt) a magyar főváros.
A szerző turisztikai kalauznak nevezi alkotását, holott ez több, sokkal rangosabb annál. Igaz, számára a turisztika jelenti az igazi élményt, hiszen jó pár könyvet írt már ebben a témakörben. Nem csupán Sepsiszentgyörgyöt barangoltatja velünk végig három könyvében is, hanem elvitt az Olt vidékére, a Maros völgyébe, a Szamosok környékére, felvezérelt Máramarosba, Bukovinába, eljuttatott a Bánságba, ennyi bevezető út és könyv után pedig felvitt Budapestre is. Nem a turisztika szokásos és szokványos kitételeivel, hanem belemártva bennünket a történelem gyakran hidegzuhanyos történéseibe is. Tehát amolyan történelemkönyv, történelmi tükör is ez a kalauz, amely nem elégszik meg a felszínnel, egyszerű látnivalókkal, hanem jelzi, kitapintja, mi honnan és miért eredt, minek mi az okozója, pontosan láttatva azt is, hogy bizonyos helyzetekben miként őrizték meg erdélyiségüket a magyar fővárosba honosodók. Érthető módon részletesebben foglalkozik azokkal a személyiségekkel, akik meghatározott ideig tudásukkal ott voltak a lüktető fővárosban, de a nagy fordulat alkalmával az áradattal szembefordulva irányították hazafelé lépteiket, s lettek az új utakra terelt országrész szószólói, vezéregyéniségei, harcosai, vigasztalói.
Meggyőződésem, nem csupán a magyar főváros szépségei után kutakodók számára jelent rendkívüli segítséget, eligazítást e munka, hanem azoknak is, akik éppen Erdélyből kitelepedve keresik önmaguk helyét a magyar fővárosban, de segítségére lehet a tősgyökeres budapestieknek is, akik között lehetnek olyanok, akik odavalósiak ugyan, de szűkebb környezetüknél többet nem is ismernek kedves városukból.
Eddig két helyen mutattuk be a könyvet. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban (erről szépen beszámolt Demeter J. Ildikó), ahol leginkább közeliek vettek részt, másodszor Csíkszeredában az úgynevezett Novák cukrászdában. Itt nem csupán barátok, hanem más érdeklődők is jelen voltak, s meleg szeretettel fogadták a könyvet is, no meg a szerző igen színes vetített képes előadását is. A helyszín azért volt felemelő, mert a helyiségben fényképkiállítás is fogadott: a tulajdonos fiának, Novák Eduárd paralimpiai bajnok életét, sportpályafutását méltató felvételek.
A következő könyvbemutatóra Budapesten kerül sor április végén, a Reménység Szigete nevet viselő Erdélyi Gyülekezet épületében.
Péter Sándor
