Elena Lasconit pártja tagadta meg, a megújulást, reformokat, Románia megmentését ígérő USR. Nem időben, a jelöltség benyújtása előtt, hanem szűk hónappal a voksolást megelőzően. Botrányos ülésen vonták meg a bizalmat a pártelnöktől, és csak fokozza az „élvezetet”, hogy ő maga nem hajlandó meghátrálni. Neve rajta lesz a szavazócédulán, és a Központi Választási Iroda (BEC) kimondta, az USR nem kampányolhat más jelöltnek. Hogy ez pontosan mit jelent, senki nem tudja, de mindenki találgat, és tény, hogy egyre gyomorforgatóbbá válik a történet, nem fest kecsegtető képet sem Lasconiról, sem az USR-ről, de az sem biztos, hogy hasznára lesz a független Nicușor Dannak, akinek támogatására átnyergeltek.

Nincs békesség az aranyos pártban sem. Ott Claudiu Târziu, az AUR egyik alapítója és vezetője borította a bilit, önkényességgel, teljhatalomra törekvéssel vádolta meg jelöltjüket, George Simiont, és kilépett, azzal a felkiáltással, hogy új pártot alapít. Nem képvisel szelídebb eszméket ő sem, mint Simion, de úgy tűnik, alulmaradt a belső kakaskodásban, így inkább távozott. Nagy kérdés azonban, mennyire osztja meg szavazótáborukat, mennyire riasztja a híveket egy diktatórikus vezető megválasztásával való fenyegetés, hisz mindaz, amit képviselnek, egy új, sötét önkényuralmi rendszer ígéretét hordozza.

A hét legnagyobb öngólját azonban Victor Ponta lőtte. A magát épp „szuverenistának”, Románia érdekeit mindenek fölé helyezőnek nevező független elnökjelölt önként és dalolva dicsekedte el, hogy 2014-ben kormányfőként román falvak elárasztását rendelte el, hogy megmentse Belgrádot a dunai áradástól, és ezért cserébe szerb állampolgárságot kapott. Azt is hozzáfűzte, sikerült mindezt a sajtó elől eltitkolniuk, magyarázatként pedig azt hozta fel, hogy arról a Belgrádról volt szó, ahol Hunyadi János (a nagy román hazafi – sic!) legyőzte a törököket. Természetesen hatalmas botrány kerekedett nyilatkozatából, saját miniszterei, tanácsadói (a PSD jelenlegi vezetői) tagadták, hogy bármit tudtak volna erről, de az is kiderült, hogy állításával ellentétben az elárasztott falvak lakói a mai napig nem kaptak kártérítést a katasztrófa miatt. Nem tudni, Ponta egy majdani leleplezést akart megelőzni „vallomásával”, vagy öntelt butasága vezette nyilatkozatához, az viszont tény, hogy ezzel éppen kampánya jelmondatát – Románia mindenekelőtt – tette semmissé. Elsodortatta az árral, akárcsak a Duna menti román falvakat.

Igazi küzdőtérré vált Románia az elnökválasztási kampány során, nem kímélik egymást a jelöltek, röpködnek az övön felüli és aluli ütések. Szórakoztató is lehetne, ha nem az ország következő vezetőjének megválasztása lenne a tét, ha a ringben serényen verekedők nem a legmagasabb vezetői tisztségre pályáznának.

Fotó: Facebook / Victor Ponta