― Sok vitát szül az, hogy szükséges-e a színház a mai ember számára. Hogyan vélekedsz erről?
— Az, hogy a színházra szükség van, soha nem volt vita tárgya. Ellenben az igen, hogy milyen színházra van szükség. És ez egy igen bonyolult kérdés, ugyanis a színház szerepe mindig az adott kornak megfelelően változott. Napjainkban a színháznak nemcsak szórakoztató jellege kell hogy legyen. Nevelő és szembesítő hatást is keres, ami éppoly fontos, mint az előbbi.
― Miben áll a te feladatod színészként?
― A színésznek nagyon fontos feladata van. Mindig felkészültnek és tettre késznek kell lennie a feladatok vállalásában.
— Hogyan szoktál felkészülni egy előadásra?
— Erre nincsen receptem. Előadása válogatja. A felkészülés legtöbbször már a színházhoz vezető úton elkezdődik. Átgondolom a szerepemet és azokat a koncentrálási eszközöket, melyek az adott előadás próbafolyamatában segítettek ráhangolódni a játékra. Ahogy a színházba beérek, első út a büfé, ahol kávét rendelek. Ez már egyfajta szertartásommá vált. Kávé után jön a bemelegítés. Vannak előadások, melyek inkább a fizikai éberséget, a plaszticitást veszik igénybe. Ott a fizikai bemelegítés nagyon fontos. Más előadásoknál a hang, az elmélyülés játszik nagyobb szerepet, de ezeket sosem lehet ennyire elhatárolni. Ha sikerül szívvel, testtel, lélekkel visszahozni azt, amit a próbafolyamat során elértél a szerepeddel, akkor aznap este a tőled telhető legjobbat hozhatod.
— A kézdivásárhelyi Vigadó amatőr színjátszó csoportját vezeted. Mit tudnál mondani az ottani munkáról (kísérletről)?
— A kézdivásárhelyi Vigadó amatőr színjátszó csoportjával szinte fél éve kezdtem el dolgozni. Ferencz Attilának, a Vigadó igazgatójának Bocsárdi László ajánlott be, tudván, hogy a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rendezői mesteri szakán vagyok elsőéves egyetemi hallgató, és hogy már foglalkoztam diákokkal. Az ottani munkáról egyelőre csak pozitívumokat mondhatok. Egy huszonhat fős, igen jó csapat alakult ki. Velük olyan előadást szeretnék színpadra vinni, mely a kézdivásárhelyi fiatalokról szól, és amely Shakespeare Szentivánéji álom című darabját veszi alapul. Aztán hogy mindez mennyire fog sikerülni, az a jövő titka, mi mindent beleteszünk, hogy sikerüljön.
— Hogyan látod a színésznek a színházzal való viszonyát? Mit jelent ez a kapcsolat?
— Azt gondolom, hogy az igazi színész, bármi történjék, soha nem tud elszakadni teljesen a színháztól. Szülő-gyermek viszonynak is nevezhetném. Néha megharagszom rá, néha nem elégít ki, vagy néha én nem felelek meg az elvárásainak, de mindezek ellenére soha nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Én személyesen a színháztól tanultam meg mindazt, amitől több vagyok, mint voltam, és mégis ugyanaz.
Soós Réka
