Ők lennének a mi szeretett képviselőink, akik azóta is fáradoznak, hogy jobb körülményeket teremtsenek itt, Sepsiszentgyörgyön és környékén. Pedig olyan szépen mosolyogtak a járókelőkre nap mint nap az oszlopokról, hirdetőtáblákról, esetleg még — törvényt sértve — a kerítésekről is. Na de ne siránkozzunk, hiszen annak semmi értelme. Inkább gondoljunk csak bele, hogy milyen komoly munka kellett ahhoz, hogy azt az egész plakátrakományt megfelelő helyre ragasszák, és azt a több tízezer szórólapot megfelelő kézbe juttassák.

Belegondolni is rémes. Na de sebaj, hiszen legalább nem volt olyan nagy sor a munkaügyi hivatal előtt. Bár csak így lett volna, de sajnos, egy kampány sem tudta megoldani a munkanélküliség problémáját Sepsiszentgyörgyön, hiszen a diákság hamarabb kopogott be a kampányirodák ajtain. Lenyúlták a lehetőséget a munkanélküliek elől. Nem számított az sem, hogy kiskorú vagy sem, elengedték-e otthonról vagy sem, csak vidd a cuccot, és végezd a dolgod, a többit majd kampány után. Ez volt a mottó, és szinte mindenkinek kampány utánra ígérték a fizetséget.

A kérdés az, hogy a politikusoknak mit jelent a ,,kampány után". Nem lehet tudni. De fő az, hogy a diákok azóta sem látták a pénzt, sem hírét, sem szagát, pedig lassan már eltelt három hónap. Ideje lenne lassan, de biztosan legalább Szent György-napok környékén kifizetni az embereket, hogy akkor legyen egy kis zsebpénzük a kis nebulóknak, ha máskor ez amúgy sem adatik meg nekik.

De egy biztos: ,,Együtt, tovább" várakoznak csendben, türelmesen egy ideig, s ha mindez nem használ, akkor valószínű, hogy kivonulnak majd a prefektúra elé, akkor biztosan észreveszi őket valaki, mert ez a szokás mostanában, nem?

Pakot Áron