A városi történeti levéltár — s vele együtt két további épület — a World Trade Centerhez hasonlóan — szinte pillanatok alatt vált romhalmazzá. A város lakóinak időre volt szükségük ahhoz, hogy rádöbbenjenek: nem egy film pergett a szemük előtt, hanem a valóság űzött kegyetlen játékot velük. S még csak földrengés sem volt.
Egy hét telt el a katasztrófa óta, de Köln még mindig nem ocsúdott fel. Csupán annyit értett meg, hogy — a több mint hét évvel ezelőtti egyesült államokbeli eseményekkel ellentétben — ezúttal nem merénylet volt, de a történtek csaknem annyira érthetetlenek. Még akkor is, ha a páratlan szerencsének köszönhetően nem háromezren vesztek oda, hanem — legalábbis a hatóságok szerint — ,,csak" két személyt temettek maguk alá a romok.
A kölni városi levéltár március 3-án omlott össze, magával rántva két szomszédos épületet is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az archívumban tartózkodók az utolsó pillanatban elhagyták az épületet, miután a közelgő katasztrófára egy megmagyarázhatatlan morajlás után az ott dolgozó építőmunkások figyelmeztettek. A két szomszédos épületben is állítólag csak az a két személy tartózkodott, akit a hatóságok eltűntnek nyilvánítottak, s egyikük holttestét már meg is találták. A város központjában, forgalmas helyen egy hasonló katasztrófa emberek százainak életét követelhette volna. Az észak-rajna-vesztfáliai városban drámai helyzet alakult ki. A szakadatlan eső következtében az elmúlt hét végéig nem tudtak hozzálátni a mintegy nyolcszáz tonnára tehető romok eltakarításához. A súlyos daruk elsüllyedtek a felázott talajban, ráadásul a szerencsétlenség helyén hatalmas kráter keletkezett, amely törmelékekkel van tele. A terület megtisztítása heteket vehet igénybe. A hatóságok a város szélén üresen álló hatalmas csarnokokat béreltek, ahol további hetekbe telik majd a romok szelektálása, különös tekintettel a felbecsülhetetlen értékű levéltári kincsek egy részének megmentésére.
Európa és egyben Németország egyik legjelentősebb és legnagyobb archívumának összeomlása után több évszázados oklevelek, testamentumok, pápai, illetve császári rendeletek, történelmi könyvek, filmek, levelek válhattak a katasztrófa martalékává, bár halvány remény van arra, hogy egy részük a romok eltakarítása után még részben megmenthető, illetve restaurálható. Általános vélekedés szerint a több mint ezeréves város — és jelentős részben az ország ,,emlékezete" — veszett vagy veszhetett oda. Hiszen az archívum legrégebbi dokumentuma 922-ből származott, s a levéltárban olyan történelmi nagyságok feljegyzéseit is őrizték, mint Napóleon vagy Konrad Adenauer, a háború utáni első kancellár, de nyoma veszett Karl Marx, Friedrich Engels, Hegel vagy éppen Heinrich Böll korabeli feljegyzéseinek is. S mindez csak töredéke azoknak az eltűnt iratoknak, illetve feljegyzéseknek, amelyek az elmúlt évszázadok, illetve évtizedek hírességeitől származtak. A levéltári anyagok értékét jól jelzi, hogy négyszáz millió euróra biztosították őket.
Az intézet igazgatója szerint a négyemeletes épületben összesen harminc kilométert tett ki azoknak a polcoknak a hossza, amelyeken a különböző dokumentumokat, leveleket, feljegyzéseket tárolták. A hetvenes évek elején átadott levéltári épület így is szűknek bizonyult, jelentős mennyiségű levéltári anyagnak a polcokon már nem jutott hely, így azokat ládákban tárolták. A sors iróniája, hogy a ládákban őrzött dokumentumok nagyobb valószínűséggel élhették túl a katasztrófát, bár egyelőre ez is bizonytalan. A restaurálás pedig éveket vagy évtizedeket vehet igénybe.
A felelősség feltárása ugyancsak rendkívül vontatottan halad. Szinte bizonyos, hogy a levéltár összeomlása a metróépítés következményeként történt, de a tényleges mulasztásokkal kapcsolatban még folyik az egymásra mutogatás. A bírálatok középpontjában a kölni közlekedési vállalat áll, az azonban elutasít mindenfajta felelősségvállalást. Szakértők szerint a több éve tartó metróépítés során óriási hibák történtek, és katasztrofális döntések születtek. Ezek közé tartozott mindenekelőtt a talajvíz elszivattyúzása, amelynek következtében valósággal elfogyott a föld a levéltár és a környező épületek alól. Hivatalos közlés szerint a levéltár szomszédságában több épület is veszélyeztetett. A legtöbbet közülük kiürítették, több mint hatvan családot költöztettek ki otthonukból. De a távolabbi épületek lakosai szintén attól tartanak, hogy házuk is az archívum sorsára juthat. Azt a hivatalos szervek is elismerték, hogy néhány környező épület az elmúlt időszakban centimétereket süllyedt, s a falak megrepedtek. A lakók megnyugtatása érdekében ígéretet tettek arra, hogy szakértők járnak majd lakásról lakásra, s ellenőrzik azok tényleges állapotát. Állítólag korábban ezt megtették az archívumban is, a levéltár azonban mégis összeomlott.
Köln élete egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, s a város egyhamar aligha nyugszik meg.
Pietsch Lajos
