Ha ennek eredeti okát meg akarjuk tudni, akkor a dolgok mélyére kell néznünk, ugyanis, mint ahogy mondani szokás: a rosszat gyökerestül kell kiirtani. Ennek okai már kisgyerek korban megkezdődnek, egyéves kortól, amikor a gyerekeket elkezdik mocsokkal tömni, mint egy bábut. Kezdődik az ételekkel, aztán jönnek a rajzfilmek, ahol csak negatív dolgokat lát... Ebben a család a legnagyobb hibás, ugyanis manapság a szülők túl elfoglaltak, stresszeltek, csak a munka kerül előtérbe, nem marad idő a gyerekekre, de hisz minek is maradna, amikor meg lehet fizetni egy dajkát, és szeretet helyett ajándékokkal elhalmozni a gyereket, hogy kissé enyhítsük lelkiismeretünk fajdalmait. Ebből kifolyólag a gyerek, aki egyedül érzi magát, nem bízik a szüleiben, hisz nem is tudja, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben, és elkezd máshol keresni, olyan társaságba járni, amely legtöbb esetben rossz hatást gyakorol rá. Itt találkozik a többi magányossal, és ezt azonnal kiszemelve, a drogkereskedők ki is használják a helyzetet, s ezzel már be is csukódott a ketrec. Már bekerült a gyerek egy olyan helyre, ahonnan nehéz, de nem lehetetlen visszafordulni. A szülők pedig legtöbb esetben rosszul reagálnak továbbra is, és így következik be törvényszerűen a balesetek és áldozatok felé vezető út.

Szerintem mindennek elkerülése érdekében nem kell mást tennünk, mint egy percre megállni, kiszállni a mindennapok rohanó gépezetéből, és körülnézni, észrevenni a körülöttünk levőket, és akár csak egy kedves szót, egy mosolyt adni nekik, kapcsolatot kialakítani. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy elmarad a tárgyalás, a főnök megharagszik, a barátok kinevetnek, lekésem ezt, lekésem amazt, hanem az, hogy feltegyük a kérdést: mi fontosabb, mi, vagy minden, ami körülvesz?

Kovács Erika