Már az elején szögezzük le: sok szeretettel és még nagyon sokszor visszavárjuk a budapesti Honvéd Színház művészeit, a Vasas Táncegyüttest és az Obsitos népi zenekart Sepsiszentgyörgyre, a színház nagytermébe, a majdani új előadóterembe, a városnapi ünnepi színpadra, hogy művészi produkciójukat élvezhessük, és előtte fejet hajthassunk.
De azt ne várja el senki tőlünk, hogy a legnagyobb magyar ünnepen annak örvendjünk, a szervezők nem a mi versmondóinkat, énekeseinket, táncosainkat hívják színpadra, nem azok közül a tehetséges fiatalok közül választanak ünnepi műsorhoz szereplőt, akik gyermekeink, barátaink, unokái a Gábor Áronoknak, Gál Sándoroknak, Tuzson Jánosoknak és mindazon székelyeknek, akik az önvédelmi harcban akár életüket is adták e földért. Tavaly a legszentebb magyar forradalom kitörésének százhatvanadik esztendejére emlékeztünk. Idén a véráztatta szülőföldnek van százhatvanadik évfordulója. Elődeink véráldozata kötelez, hogy minden lehető kifejezési módot felhasználjunk kegyeletünk jeléül. Legyen az tánc, ének, sírón szóló hegedű.
