Az én márciusom - Simó Edmund

2009. március 17., kedd, Múltidéző

Már sokszor elgondolkoztam azon, ha legalább száz esztendővel hamarabb születek, mint ahogy a személyimben szerepel, vajon ott lettem volna-e azon a nevezetes Március 15-én azok közt a lánglelkű márciusi ifjak között, akik elindították a magyar történelem legszebb és legszentebb eszméjét, a Szabadság, a Világszabadság eszméjét?

Ott lettem volna-e Petőfi mellett, amikor elszavalta a Nemzeti dalt, amellyel a letargiából, a megaláztatásokból végre felrázta, észre, eszméletre térítette a magyar népet?

Elmentem volna-e velük a nyomdába, hogy végre szabadon, a forradalom győzelmének hitében és mámorában, cenzúrázatlanul kinyomtathassuk a Költeményt és a Tizenkét pontot, amelyet aztán Pest város tanácsával is elfogadtatnak, majd vonultam volna-e velük a rettegett Börtönhöz, ahol Táncsics Mihály raboskodott, hogy kiszabadíthassuk őt és sorstársait?

Részt vettem volna-e a pesti Közbátorsági Választmány megalakításában, amely a nemzetőrség felállítását határozta el? Énekeltem volna-e zuhogó esőben forradalmi dalokat a többiekkel fáradhatatlanul? Toboroztam volna-e Kossuth mellé katonákat? Én magam jelentkeztem volna-e önként, karddal az oldalamon, vagy akár pennával a kezemben a frontra, a harc(ok) mezejére, Bem apó mellé, Damjanich mellé, Klapka mellé, Nagy Sándor mellé, Gábor Áron mellé, majd Görgey mellé…?

Végigharcoltam volna-e az összes csatateret? Ott lettem volna-e Piskinél, a Hídon, zászlóval, karddal a kezemben, vagy Nagyszebennél, Segesvárnál, a Tömösi-szorosnál, a Kökösi hídon megütköztem volna-e a hatalmas túlerővel rendelkező császári és cári seregekkel…?

Képes lettem volna-e véremet, életemet áldozni az Eszméért, a népemért, a Szent Szabadságért!?

Bukáskor, elbukáskor menekülőre fogtam volna-e, vagy vállaltam volna-e a vértanúságot Arad falainál?

Bizony, most, több mint százhatvan év távolából nehéz elképzelnünk azt a határtalan lángolást és lelkesedést, amely az 1848-as márciusi ifjak keblét átjárta, hevítette, és tettekre késztette! Semmihez sem hasonlítható érzelem és a tettek világa volt ez. Mert az az isteni szikra, amely akkor kigyulladt a szívekben, bizony, nem vereséget, nem kudarcot, hanem halhatatlan győzelmet hozott a magyar nemzet számára…

És minden bizonnyal, ha akkor vagyunk mi ifjak, ha mi születünk abban a történelmi korban, akkor mi is azt tettük volna, én is azt tettem volna, amit Ők…

Példa rá, hogy ott voltunk 1956 októberében, és itt vagyunk most is. A mi Márciusunkban, ezen a március idusán, nemzeti ünnepünkön. És Ők, Petőfiék, Kossuthék, elesett hőseink és vértanúink, mind, mind itt vannak velünk, és toboroznak a még megvívandó (szabadság)harcokra…

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 432
szavazógép
2009-03-17: Múltidéző - x:

Adósunk, március - B. Kovács András

Legalább másfél száz éven át érlelődtek azok az eszmék, melyeket aztán a reformkor közéleti egyéniségei további évtizedekig latolgattak, csiszoltak, amíg a márciusi ifjak cselekvésre mozgósítás programjává tudták fogalmazni.
2009-03-17: Gazdakör - x:

Lélek, lélek, de miből élek (Állattenyésztés) Ferencz Csaba, Incze Péter

Ötvös Mózes megyei elnök — leltárt készítettek a gondokról
Mintegy százharminc egyesületi tag gyűlt össze a málnási kultúrotthonban, hogy megvitassa az állattenyésztés helyzetét. A Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének közgyűlésén követeléslistát is elfogadtak.