A glaukómás rohamoknál a szaruhártya áttetszővé, zöldes árnyalatú tejüvegszerűvé válik — tévesen ugyan, de innen ered a betegség köznyelvben használatos elnevezése. Valójában nem eltávolítható hályogról van szó. A szemgolyóból indul ki az egyre fokozódó kisugárzás, majd a szem körüli csontokra és a fél fejre is átterjed a fájdalom. A glaukómás roham idején keménnyé válik a szemgolyó, amelyet ujjaink hegyével érzékelhetünk is. Hogy a további károsodásokat elkerüljük, az akut glaukómát azonnal kezelni kell.

Noha negyven év felett bárkinél jelentkezhet, az e kórképben szenvedők rokonai körében, a cukorbetegeknél, a magas vérnyomás mellett, valamint a nagyfokú rövidlátóknál gyakrabban fordul elő. Kialakulásában egyebek között anatómiai, örökletes, életkorral vagy fokozott stresszel kapcsolatos, keringési, gyógyszerezési tényező is szerepet játszik.

A glaukóma felismerését igencsak megnehezíti, hogy az érintettek kilencven százalékánál panasz- és tünetmentesen fejlődik ki, ezért a bajt gyakran már csak az előrehaladott látótérkieséskor és látásélesség-romláskor veszik észre.

A zöld hályog egyébként tüneteiben eltérő, mégis azonos betegségformák gyűjtőneve. A glaukómás roham során vörös és fájó a szemgolyó, a szem könnyezik, romlik a látás élessége — vagyis homályos lesz —, eközben a fényforrások körül szivárványszínű karikák zavarják a beteget. A rossz közérzethez erős fejfájás és hányinger is társul. Noha ezekkel a panaszokkal a betegek már tényleg orvoshoz fordulnak, legtöbbször mégsem elég hamar. Előfordul ugyanis, hogy a páciens a vörösödő szemet kötőhártya-gyulladásnak gondolja, ezért a heveny tünetek miatt nem a szemészt, hanem az ideggyógyászt keresi fel, s így a glaukómát a megfelelő szakember csak komoly késedelemmel gyógyíthatja. Márpedig az aki időt nyer, életet nyer közmondás a zöld hályog esetében ekként igaz: aki időben orvoshoz fordul, annak megmaradhat a látása.

(forrás: MTI és www.vitalitas.hu)