Pontosan harmincnyolc megyei hivatal kapta kézhez tegnap azt a prefektusi körlevelet, amelyben egy táblázatba sűrítve, ötnapos határidővel arra kér információkat a kormánybiztos, hogy hány román és magyar vezetővel, illetve végrehajtóval dolgozik az illető intézmény. Mindezt az információhoz való szabad hozzáférést előíró törvény alapján (2001/544.) és a Ioan Lăcătuşu által vezetett Hargita-Kovászna Európai Tanulmányi Központ kérésére, amelyet a körlevél iktatása előtti napon kapott kézhez a kormánybiztosi hivatal.
Álljon meg a menet! — jut eszünkbe Goldoni mesterének szavajárása —, mert itt többszörösen is kilóg a lóláb. Először is: mióta tartják nyilván hivatalosan is az intézményekben, hogy ki román és ki magyar nemzetiségű? Másodszor: mióta vállalja ilyen ügyekben a közvetítő szerepet a prefektúra? Harmadszor (s ez már a következtetések kérdése): miért is van szüksége egy magyarellenességéről hírhedt civil szervezetnek ilyen jellegű információkra?
A prefektusi körlevél láttán bizonyára ennél jóval több kérdés is megfogalmazható. Hiszen továbbra sem lanyhult az intézményvezetők leváltásának szándéka. S a politikai szempontok mellett — bár nemrég törvény szerint is „depolitizálták" a közalkalmazotti minőséget — az etnikai is minduntalan ott tolong a szándékok mögött. Holott — normális körülmények között — fel sem kellene merülnie.
De hol vagyunk mi a normalitástól?
