Kézdimartonos tavasz közeledtén
Közel kelet kapujához, ahogyan Berecket szokták emlegetni, a magas Feketehegy lábánál, egy kis teknőben húzódik meg Kézdimartonos. Más vidékeken alig hallottak róla, az alvégi ember, Oltfej és Erdővidék lakója csak e lap oldalain találkozik nevével. Pedig ez a falu a felső-háromszéki Szentföld történelmi települése. Erősen árnyékban lehet — mondták Felsőrákoson —, sem jót, sem rosszat nem hallottunk róla. Nos, Martonos jelenét feltérképezve arra is feleletet adunk, hogy valóban árnyékban van-e ez a falu.
Kézdimartonoson 844 lelket írtak össze 2002-ben a népszámlálás alkalmával, 223 románt, 621 magyart. S bár 200-nál több roma él itt, senki nem vallotta magát cigánynak. A magyarázat egyszerű: a martonosi magyar anyanyelvű cigányság magyarnak vallotta magát! Vajon élő faluközösség-e ez? — tettük fel a kérdést az aranytartalék, azaz az óvoda és az iskola iránt érdeklődve.
A martonosi iskola
Ferentzi László, a berecki Comenius Általános Iskola igazgató-tanárának válasza e kérdésre lehangoltságra nem ad okot: ,,Román és magyar tagozattal működik a martonosi iskola. A román gyerekek aránya 30 százalék körüli, s ez megfelel a falu etnikai összetételének. Az óvodába 15 román és 17 magyar gyerek jár, utóbbiba néhány roma gyerek is. Csak I—IV. osztályos most a falu iskolája. A harminckét V—VIII. osztályost mikrobusszal szállítjuk a központi iskolába. Két összevont osztály működik összesen harminc tanulóval Opra Izabella és Bodó Attila keze alatt. A román osztály teljesen összevont. Tíz tanulóját Mike Ildikó oktatja. Ebben az iskolában kezdte tanulmányait a falu szülötte, Forró Antal (1927—1982) képzőművész. Fémplakettjét — Farkas Hajnal tanítónő kezdeményezésére — az iskola folyosóján helyezték el. Ekkor megfogalmazódott az az óhaj is, hogy a kis intézmény vegye fel a művész nevét." Nos, az aranytartalékkal nincsen baj, hiszen az adatokból kiderül, hogy élő ez a faluközösség: az óvodás- és iskoláskorú gyerekek száma meghaladja a százat!
Kalányos Sarolta: A sár bokáig ér!
,,Tudom, hogy velünk gond van. A romaság egy része Magyarban dolgozik, a többi nyomorkodik itthon. Rettentő nagy a sár a mi utcánkban. A kisebb gyermekeket a hátán hordja a nép az óvodába. Ha valaki megbetegedik, a mentőkocsi nem tud kimenni, karunkon-hátunkon be kell vinni a kocsihoz. Köszönjük a vizet, a villanyt. Reánk számíthat a községvezetés, de biztos, nem felejtik el, hogy mi is felpártoltuk őket a választások idején. Sajnos, a romáknak nincsen képviselőjük a községi tanácsban." (Deme Dezső, 46 éves)
Kocsis Benedek alpolgármester: Martonos nincs elfelejtve
Az alpolgármester Martonoson lakik, érthető, hogy nincs olyan gondja a falunak, melyről ő ne tudna.
,,A romákról sem feledkeztünk meg. Erre az évre még nincs költségvetésünk, de a lehetőségekhez mérten viszünk még porondot az utcákra. Az igazság az, és ezt ők is tudják, hogy nagyon agyagos az oldal, valósággal elnyeli a kavicsot. Kivezettük a közvilágítást is. Élő ez a falu. Nemcsak gond, öröm és szórakozás is van. Élénk mind a két egyházban a vallásos élet. Idei farsangkor megtartottuk a hagyományos farsangtemetést. Biró Zoltán szervezte meg a fiatalokkal, én segítettem a mozgósításban. Maszkuráknak öltöztek a fiatalok, szekérrel megjárták a falut. Szólt a muzsika. Este a felújított kultúrotthonban kosarasbállal ért véget a vigadalom. Március 15. megünneplése sem maradt el a martonosiak számára. Bereckkel együtt, szekérrel részt vettünk a kézdivásárhelyi ünnepi parádén." Azt is érdemes tudni, hogy az 1848—49-es magyar szabadságharcban három martonosi katona vesztette életét: Deák Lajos, Hugán Ignác és Kocsis László. Nevük oda kívánkozik a központban álló hősi emlékműre.
Jolán néni emlékezik
„Stratulatné Forró Jolán vagyok, a festőművész testvérhúga. 1934-ben születtem. A Forrók tősgyökeresek Martonosban. Népes család voltunk, de a tífusz, a baj pusztított. Csak négyen maradtunk életben. Itt él a faluban még egy néném, Mária. Egy lánytestvérem, Rozália és Tóni, mert így hívtuk itthon, elhaltak. Szegény Tóni úgy szerette a falut, a csendet. Itt akart megvénülni. Ezt a házacskát neki hagytuk itt fenn. Odaveszett. Kolozsváron van eltemetve. Gyermekkorában őrizte a teheneket, s már akkor rajzolgatott. Van egy lánya, Ági. Az is örökölte az apja tehetségét. Éppen a napokban volt kiállítása Kézdivásárhelyen. Tóni felesége még él Kolozsváron. Mi ezt az önarcképrajzot őrizzük. A temetőben, a szülők mellett kopjafát állítottunk emlékére. Farkas Róbert faragta, tehetséges mestere a falunak. Mondja Vaszi, az uram, hogy közel egyidősek voltak Ferdivel, együtt őrizték a teheneket. Pártvezető volt a megyénél, Nagy Ferdinánd. Ő is őriz festményeket Tónitól."
Dimény Zoltán berecki polgármester: Alakul az infrastruktúra
,,Nem lehet az Isten háta mögöttinek nevezni azt a falut, ahová aszfaltos úton juthat el az ember. Négy kilométernyi aszfalt vezet a falu szívéig. Tavaly fejeztük be. A mellékutcákon csak az anyagiak függvényében tudtunk javítani. Martonos majdnem harmincéves saját ivóvízhálózatát a lakosság önerőből építette annak idején. Jó forrásvizet szolgáltat, de kezd megöregedni. Ezt kibővítettük új forrás befoglalásával, s most már a romatelepnek is jut víz. Ingyen kap jó vizet a lakosság zöme szabadeséssel. A mellékutcák burkolatának feljavítása nem is áll szándékunkban, mert a faluban is szeretnénk kiépíteni a csatornahálózatot. A megvalósíthatósági tervezet már elkészült. Kivitelezését azonban csak pályázati úton tudjuk megoldani. A falu hamarosan közismert lesz, mert A borvíz útja program keretében teljesen kiépítjük a martonosi Büdösfürdőt. Vizének gyógyhatása már rég ismert, nyári időben itt állandó jelleggel működött a reumatikus gyógykezelés. Utat kell építenünk ide, fel kell vinni a völgybe a villanyáramot, s megépül egy modern gyógykezelő bázis a Feketehegy lábánál. A munkálat értéke meghaladja a 600 000 eurót. Testvértelepülést is szereztünk a falunak, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ragályt. Lélekszámban éppen talál Martonossal. A testvértelepülési szerződést a nyáron írjuk alá itt, Bereckben."
Egy marék történelem
Martonos magyar katolikus temploma nagyon fiatal. 1892—95 között építették. Helyén — mint vélik — kisebb kápolna állt, de erre a maiak már nem emlékeznek. Állt azonban egy kápolnájuk a Bereck irányában lévő dombon, erre vall a Kápolnaszer helynév. Azelőtt Bereck filiája lehetett ez az egyház. Az ember azonban rég megtelepedhetett e vidéken, ahonnan ritka alakú bronzbuzogány került a Székely Nemzeti Múzeumba. A mai templomnak Szent Anna a védőszentje. Szentélye alatt nyugszik Bálinth László kanonok, jeles berecki plébános, aki itt töltötte élete utolsó éveit. Az ortodox román egyház 1796-ban emelt templomot Nagyboldogasszony tiszteletére. Kézdimartonos nevét 1567-ben említik első alkalommal írásos formában. A falu szívében áll a két világháború áldozatainak hősi emlékműve. Ez eredetileg a magyar országzászló-talapzat volt. 1943. július 23-án, az Anna-napi búcsún szentelték fel. Az országzászlót Mezőhegyes Fecskés telepi népiskolája adományozta, melyet az ottani tantestület hat tagja hozott el Martonosba az akkori Csanád megye királyi tanfelügyelőjének vezetésével. Az avatóünnepségen t. Fekete János gelencei mártír pap és főesperes beszélt. Jelen volt Szabó István tanító, Geréb Pál nagyborosnyói református lelkész és Földi István népművelési titkár.
Kézdimartonos nincs elzárva a nagyvilágtól. A falu bejárata előtt halad el az út, mely Ozsdolán, Hiliben, Gelencén és Haralyon át Zabolánál torkollik a kovászna—kézdivásárhelyi műútba. Ha ezt a tervek szerint aszfaltozzák, megindul itt is az idegenforgalom. Martonost piros háromszög jelzésű turistaösvény köti össze a Berecki-havasok tetejét követő gerincúttal. Fenn, az 1227 méter magas Feketehegy oldalából teljes pompájában bontakozik ki a felső-háromszéki medence.
A napsugár aranyozza be ezt az olvasóink számára most már ismerősebb szentföldi falut, árnyékról immár ne szóljon a fáma.
