Folyó vízzel a csípőszöglettől hátrafelé a tehenet meg kell mosni, majd fertőtlenítőoldattal a pérát, a farkot és a tehén farát is le kell mosni. Mivel az ellés ideje egészen pontosan nem állapítható meg (a vemhesség általában 285 nap), a várható időpont körül a tehenet gondosan figyelni kell. Súlyos hiba származhat abból, ha a gazda az ellés kezdetét nem veszi észre, és ha beavatkozásra van szükség, ez későn történik meg. Az ellést levezető gazdának is gondolnia kell a személyi higiénére (kézmosás, tiszta munkaruha, célszerű a gumikesztyű használata).

A közeledő ellés jelei a tehénen néhány nappal előbb megfigyelhetők: a péra és környéke megduzzad — a péraajkak közül áttetsző, sárgás színű, folyékony nyálka ürül —, a tőgy megduzzad (az állat kitőgyel), a medenceszalagok ellazulnak, ezért a faroktő besüpped, a farok bénán lóg, a hasfal ellazul, a has leereszkedik, a horpaszok beesnek, a tehén nyugtalan, a hasa felé tekinget, gyakran rúg, ürít és vizel, lefekszik, gyorsan felkel, az étkezést gyorsan félbeszakítja és újrakezdi, a testhőmérséklet 0,3—0,4 Celsius-fokkal csökken. Egyes esetekben az ellés jeleinek mutatkozásától számított egy órán belül a magzat világra jön, más esetekben az ellés e tünetek után három-négy órára következik be. Semmi esetre sem szabad az ellés tüneteinek megjelenésekor közbelépni, a tehenet egy-két órán át hagyni kell, hogy minél jobban felkészülhessen a magzat világrahozatalára.

A legtöbb tehén könnyen ellik, a gondozó vagy szakember beavatkozása nem szükséges, de van, amikor a szakemberek közbelépését kell kérni. A gazda a nehéz ellések megelőzése érdekében a tehenet minél többet járassa, ugyanakkor nem kell bőségesen takarmányozni, hogy a táplálék ne foglaljon túlságosan nagy helyet a bendőben, így a magzat szabadabban mozoghat, és az elléshez a rendes fekvésben helyezkedhet el. A magzatvíz elfolyása után a méhösszehúzódások egyre erőteljesebbek lesznek, s a magzat benyomul, beigazodik a szülőútba. Ez akkor következik be, amikor a pérarésben megjelent végtagok már nem csúsznak vissza. Ez a megnyílási időszak 3—8 órát tart. Ezután következik a kitolási időszak. Ennek kezdetén erősödnek a szülőfájások. Ezek a tolófájások 1—1,5 percig tartanak, és két-három percenként jelentkeznek. A magzat megszületéséhez általában tíz-húsz ilyen ismétlődésre van szükség. A magzat világra hozását a tolófájásokon kívül az összehúzódó hát- és hasizmok (hasprés) is nagymértékben elősegítik. A tehén a kitolási időszak alatt rendszerint a jobb oldalán fekszik, mert ebben a helyzetben tudja a legnagyobb nyomóerőt kifejteni. Ilyenkor felkelteni semmiképp sem szabad. Ritkán előfordul, hogy a tehén állva borjúzik.