Az alakuló gyűlésen 36 mesterember vett részt, akiknek nevét a kiváltságlevélben feltüntették. A céhbe tömörült mesteremberek névsora és tisztsége a következő: Kis Miklós főcéhmester, Nagy Dániel kiscéhmester, Kis János notárius, Sipos László atyamester, Móritz László szószóló, Diószegi Sámuel és Ferentz György látómesterek, Molnár János és Kerestély János dékánok. Rendes tagok: Kis Dávid, Nagy Dávid, Kocsis Sámuel, Császár István, Bede András, Budai József, Gulitska Mihály, Kováts Zsigmond, Küsi György, Murátsek József, Babintzki Thaddaus, Osváth Mózes, Szőts Sámuel, Kontz András, Kosztián János, Szabó András, Kósa István, Fülöp Sámuel, Botos Mózes, Sas István, Butak István, ifj. Nagy Dániel, Császár Dániel, Kósa Mihály, Szendrei Sámuel, Gyárfás Mózes, Szabó Imre.

A kiváltságlevél reguláinak bekezdése így szól: ,,Melyek az Erdély Nagy Fejedelemségbéli Királyi Fő Kormányszék által a Sepsi Szent Györgyi Mező Városi mostan egybe alkatandó Magyar Szabó Céhnek a Nemes Hazabéli Céheknek általánosan történendő rendszereztetéséig idéglen használat, és szoros megtartás végett ki adatnak."

,,1837. február 26-án Sipos László atyamester házánál gyűlést tartottak, melyben a nyert privilégium szóról szóra az egész céh előtt felolvastatott, úgy a céhben lévő minden mester legénynek és inasnak hallatára a céh orátora Móritz László által."

A Szabók Céhének tevékenységét a fenti dátumtól lehet számítani. Szorgos munkájukkal sikerült 1848-ig gyarapítaniuk a céh anyagi és létszámbeli fellendülését. A szabadságharc éveiben többen fegyverrel kezükben harcoltak, közülük sokan életüket is áldozták a szent ügyért. A megtorlás éveiben a céh súlyos anyagi gondokkal küzdött, a tagok száma is visszaesett. Jelentősebb sikereket 1854-től érnek újra el. A céhek megszűnéséig, 1872-ig igazi remekmunkákat készítettek a megye nemesembereinek és polgárainak. Régi képeken láthatók csodálatosan szépen elkészített ruháik.