Egy ,,vénlány" ázsiai oroszlánt próbáltak sokadszor ,,férjhez adni" a moszkvai állatkertben, de ez a kísérlet sem járt sikerrel, így már nincs remény arra, hogy a ritka faj nősténye utódot hozzon a világra Moszkvában.
Az öreglány rossz tapasztalatokat szerzett az udvarlókkal: a legutóbbi például folyton támadta, kergette, és nem engedte enni. A zoológusok szerint talán azért, mert állatkertben jött a világra, emberek nevelték fel, s nem tanulta meg, hogyan kell viselkedni a gyengébb nemmel. Amikor kiderült, hogy ráadásul nemzésképtelen is, az emberek úgy döntöttek, hogy leváltják. A nőstény azonban rossz élményei nyomán nem valami kedvesen fogadta a két éve érkezett újabb lovagot. Előbb külön kifutóban laktak, hogy szokják egymást, de amikor összeeresztették őket, a nőstény nekiment az új fiúnak, és jól eltángálta. A szintén nem egész fiatal hím egy darabig még próbálkozott, de aztán megsértődött, és felhagyott a kísérletezéssel. Újra szétválasztották őket, remélve, hogy majdcsak feléled a kölcsönös rokonszenv. És valóban: a nőstény különösebb vonzalmat nem mutatott, de egy idő múltán felhagyott a vicsorgással. A szakértők azt hitték, hogy végre újra össze lehet hozni őket. Ekkor azonban a nőstény véletlenül, vagy talán kacérságból, egyszer átlógatta a farkát a hím kifutójába, az meg megragadta az alkalmat, hogy megfizessen a korábbiakért, és jól megharapta. Ettől kezdve a két ázsiai oroszlánból kölcsönösen kiveszett az érdeklődés. Szomszédok továbbra is, de még csak nem is találkoznak: a hím nappal, a nőstény éjszaka szeret sétálni.
Az utód azért lett volna fontos, mert az ázsiai az oroszlánok nagyon ritka alfaja. Már csak 200―300 egyed él szabadon az indiai Gudzsarát államban egy rezervátumban. Az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) valamivel kisebb és bolyhosabb bundájú afrikai rokonánál, de szintén családi közösségben él.
