Minden párttal egyeztetett az IMF Romániába kirendelt tárgyalócsoportja, s a hazai politikusok szerint nemcsak igen sok pénzt adnak majd, hanem egyenesen kényeztetni fogják az országot. Hatalmas eredményként élik és éltetik meg velünk, hogy nem nő az általános forgalmi adó, nem kell lemondaniuk a egységes 16 százalékos adóról.
Igaz, ennek fejében be kell fagyasztani a béreket és nyugdíjakat, az elképzelhetőnél nagyobb elbocsátásokat kell végrehajtani az állami vállalatoknál (leforrázott arccal jelentette be Marian Sârbu munkaügyi miniszter, hogy az eddig jósolt félmillió munkanélküli helyett év végéig minden valószínűség szerint több mint nyolcszázezer ember veszíti el állását), miközben hatékonyabbá, olcsóbbá kellene tenni a központi és helyi közigazgatást. Ami például az államvasutaknál történik, felülmúl minden elképzelést, a vasúthálózat olyan mértékű felszámolására készülnek, ami lehet ugyan, hogy pénzt takarít meg, de szárnyvasutak megszüntetésével, a vonatok számának radikális csökkentésével helységek százait zárja el a világtól.
De most úgy kell táncolni, ahogyan az IMF húzza, még akkor is, ha mind a miniszterelnök, mind az államfő sikerként élte meg és tette közhírré a tárgyalások eredményeit. Mindketten változatlanul azt hajtogatják, hogy Románia valójában nincs rászorulva eddigi története legnagyobb hitelére, csak a világra zúduló pénzügyi gazdasági válság közepette biztonsági övet kell szereznie a későbbi, feltételezhetően nehezebb időkre. S azt a látszatot keltik, hogy az IMF mellett a Romániában székelő külföldi — osztrák, német, görög — anyabankokkal is sikerült megegyezniük abban, hogy jövedelmeiket s a kölcsönből nekik juttatott támogatást nem viszik ki az országból, holott nem pénzügyi szakértő számára is nyilvánvaló, az alku csak addig él, élhet, míg a romániai lánybankok jó jövedelmet hoznak, s főként, míg anyaintézeteiknek otthon nincsenek gondjaik. Ha bármi zavar bekövetkezne, senki nem tudja majd megállítani őket, hogy hazasétáltassák pénzüket-pénzünket.
Tizennyolcmilliárd euró hatalmas összeg, az ország minden lakosának, csecsemőtől a kilencvenéves öregekig ezereurós adósságot jelent. És a kamatot, aminek mértékét nem ismerjük. Tehát a mentőöv igen sokba kerül: befagyasztott fizetéseket, nyugdíjakat, munkanélküliséget hoz. Idén és jövőben is. Ráadásul senki sem tudja, mikor érünk a végére. Emiatt válik Băsescu és Boc sikerélménye keserűvé.
