A Háromszék 2009. március 19-i számában olvastam, hogy vitéz nemzetes Vad László, a Vitézi Rend Kárpát-medencei tartományának magyarországi országos törzskapitánya március 15-én a vártemplomban vitézeket avatott. Ekkor értesültem arról is, hogy ez alkalomból ,,Kónya Ádám a tiszteletbeli vitézi címet kapta".
A tiszteletbeli vitézi cím adományozása eleve vitatható, az azonban vitathatatlan, hogy amennyiben a beleegyezés vagy az elutasítás Kónya Ádámnak már nem áll módjában — jogutódainak megkérdezése és hozzájárulása nélkül nem ildomos ilyen titulusokat osztogatni. Annál is inkább, mert a ceremóniát lebonyolító vitézek némelyikével Kónya Ádám semmilyen közösséget nem vállalt és nem vállalna. Mint az újságban közölt előzetes szópárbaj is világossá tette, az említett személyek múltja és Kónya Ádám meggyőződése, erkölcsi tisztasága eleve kizárja az együvé tartozást. A tisztességérzet, de a polgári jog is azt diktálta volna, hogy a tiszteletbeli vitézi címet — mint bármely más díjat vagy kitüntetést — a hozzátartozók tudtával és jóváhagyásával adományozzák.
A történteket kegyeletsértésnek minősítem, és Kónya Ádám szellemi hagyatékának gondozójaként és megőrzőjeként a ,,tiszteletbeli vitéz" címet visszautasítom, tisztelettel megkérve a vitéz urakat, töröljék nevét a vitézek lajstromából. Emlékének ápolását bízzuk továbbra is tanítványaira, muzeológus- és pedagógustársaira, Sepsiszentgyörgy és Háromszék polgáraira. Azokra, akik szavazataikkal lehetővé tették, hogy nemrég átvehessem a megérdemelt Életműdíj-emléklapot és -plakettet, valamint a közeljövőben a tizenhárom évvel ezelőtt éppen általa kezdeményezett Pro Urbe-díjat.
Kónya Ádámné
