De hát, sajnos, nem csupán ,,napirenden" vannak azok a nem csekély feszültséget is okozó — ám mindmáig tisztázatlan — kérdések, amelyek joggal aggasztják a sok sebből vérző erdélyi magyarságunkat.

A múlt ,,árnyai" ezek. Némelyeket (netán csoportokat) amolyan modern kísértetként követő árnyak. A majd húsz év előtti múlt személyünkhöz eltávolíthatatlanul ragaszkodó kísértet. Bűneink — de enyhítsünk —, félelmeink, gyengeségeink árnyai ők.

...Amikor 2001 októberében az ’56-os Vitézi Lovagrend tagjává fogadtak és avattak a budapesti Mátyás-templomban, azt hittem, hogy helytállásáért kiválasztott bajtársi közösség tagja lettem. Azt hittem... Aztán rendre vitézzé lettek olyan személyek (körünkből), akik nem vitézi pajzsot, hanem tetteikért, árulásaikért felelősségre vonást érdemelnének. Akikről (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács feltáró munkájának köszönhetően) kiderült, hogy mások feljelentésében, besúgásban és korántsem ellenállásban ,,jeleskedtek". Ekkor komolyan gondolkoztam azon, hogy lemondok vitézi címemről. Nem tettem. De nem mondtak le azok sem, akik suba alatt bár, de szégyenükben meg kellett volna hogy tegyék. Aztán rájöttem, hogy aki valamikor becstelen volt, az egész életében az marad. Gesztusom nem lett volna számukra jelzés.

Valamennyi nemzeti elkötelezettségű civil szervezet alapszabálya szigorúan előírja, hogy tagja nem lehet az, aki a nacionálkommunista diktatúra elnyomó gépezetét ügynökként segítette. Sajnos, a tagságot, illetve címeket adományozó szervek jóhiszeműségre alapoznak, és nem ellenőrzik a kérelmező múltját.

Jelen írásomnak nincs köze a múlt héten személyhez kötötten fellángolt ,,leleplezésekhez" és ,,ellenleleplezésekhez". Szánalmas kis ,,vitézkedések" ezek, amolyan Mona Muscă-félék. Mert egy az igazság és a lehetséges eljárás. A bizonyított, írásban, fedőnévvel vállalt ügyködés Gheorghiu-Dej és Ceauşescu aranykorszakában kizárja ezeket az egyéneket nem csak valamelyik szervezetből, de a becsületes emberek közösségéből is! Nincs eme becstelenségre mentség (pl. kényszerítettek, meggyőztek, családomat, állásomat védtem stb.). Hadd áruljam el: engem is megpróbáltak beszervezni. S nem volt könnyű visszautasítani. De legalább tiszta lelkiismerettel élhettem meg 1989 karácsonyát.

Ami pedig az olyan ,,vitéz, gróf, doktor és Királyi Főherceg" személyeket illeti, csupán azért fejezem ki csodálkozásomat, mert jó néhány évvel ezelőtt még mind a gróf, mind a Királyi Főherceg cím hiányzott a ,,személyi leltárból". De hát, persze, ez az én tájékozatlanságom! Nemesi titulust a svájci polgár Ganz Ábrahám is kapott — valamivel több hozzájárulásért a magyar haza felvirágoztatásához... Így hát a mártírsírok mindmáig ismeretlen eredménnyel járó feltárásáért is kaphat valaki címeket. Meg is érdemli... ha csakugyan tett effélét.