A 15. Székely Határőr Gyalogezred alapító tagja voltam 1997-ben Budai Gábor ügyvéd és Halassi Endre jóvoltából. Hagyományőrző tisztként 1996-ban Budapesten ketten alakították meg az első zászlóalját, majd később úgy gondolták — helyesen —, hogy a második zászlóalj Kézdivásárhelyen alakuljon meg. Felkértek, hogy vegyek részt a szervezésben, és ennek szívesen tettem eleget, hiszen őseim is szerepet vállaltak a ’48-as szabadságharcban — Alexy Lajos kassai puskamíves ükapám 1849-ben megálmodta és el is készítette a hátultöltő puskát (amivel már két mozdulatból lehetett tüzelni, míg az elöltöltő puskát csak tizenkét mozdulat után lehetett elsütni), bár az idő szorításában a fegyvergyárat, sajnos, már nem lehetett felépíteni —; anyai nagyapám huszárkapitány volt, az ő emléke előtt is tisztelgek, amikor magamra öltöm századosi egyenruhámat. Az utóbbi években a bélafalvi Boldizsár Béla hagyományőrző olyan szerepkört vállalt fel egy személyben, ami már az önkényesség határát súrolja. Az igaz, hogy áldozatokat vállalt az ügy sikeréért, de a magára öltött egyenruha nem készteti olyan magatartásra, amellyel tiszteletet mutatna hőseink emlékezete iránt.

Idén a kézdivásárhelyi vezetőség — önkormányzati tisztségemet figyelembe véve — engem bízott meg a hagyományőrzők felvonulása zökkenőmentességének biztosításával. Említett hadnagyunk azonban nem fogadott el semmilyen tanácsot vagy beleszólást, megfeledkezve arról, hogy nem Bélafalván, hanem Kézdivá­sárhelyen ünnepel. Mindezek arra késztettek, hogy a felvonuláson ne vegyek részt. Amit a média teljesen félremagyarázott vagy kihagyott, hogy csapatom mindezek ellenére, általam felkészítve, fegyelmezetten részt vett a kézdivásárhelyi ünnepségen meg az Óriáspince-tetőn szervezett felvonuláson és csatajeleneten, Csáki Géza szakaszvezető irányításával, a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 15. Székely Határőr Gyalogezred II. zászlóaljának I. szakaszaként.

Vetró András szobrászművész-tanár, Kézdivásárhely