A módosítások, miszerint csökkentik a testnevelési órák számát az elméleti középiskolákban, és megszüntetik az osztályfőnöki órákat, valamint nem tanítanak történelmet és második idegen nyelvet a szakközépiskolákban, a tizedik osztályban pedig a jelenleginél eggyel kevesebb románórát tartanak — ami törvény szerint maga után vonja az anyanyelvi órák számának csökkenését is —, felháborodást keltettek tanárok, diákok és szülők körében. A Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) tegnap és tegnapelőtt tiltakozó megmozduláson fejezte ki ezzel kapcsolatos ellenvéleményét, amelyhez közel húszezer magyar diák csatlakozott az egész országból, és román diáktanácsok is kifejezték egyetértésüket az oktatási reform átgondolására vonatkozó követelésekkel. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége támogatásáról biztosította a diákokat, szülői közösségek tájékoztatták az iskolákat, hogy tiltakoznak a tanórák csökkentése ellen. És miközben folyik az órarendháború, szinte naponta változik, kinek lesz meg a teljes katedrája, és ki marad töredékállással. Ez később, az áthelyezések időszakában biztosan kiderül, egyelőre annyi biztos, nem csak a diákok, de a tanárok is lemondanának némely tananyagrészekről azért, hogy ami marad, azt megértessék, megszerettessék a tanulókkal, és lehetőség nyíljék arra, hogy a tanulók ezen ismeretek gyakorlati hasznáról is meggyőződjenek. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban az említett módosításokról kérdeztük a pedagógusokat.

A magyar nem csak tantárgy

Tókos Ibolya, magyar nyelv és irodalom szakos: A magyar nyelv és irodalomórák számáról nem szívesen mondunk le. Nagy az anyag, ha egyáltalán anyagnak lehet nevezni, hisz sokkal több annál, mert a magyar az anyanyelve a gyermekeknek, és nem csak tananyagként tanítjuk, hanem magyarságtudatukat, identitástudatukat is fejlesztjük, valamint műveltségük, világra való rálátásuk szélesedik általa. Fájdalmasan érint bennünket, magyartanárokat, szülőket, gyermekeket, hogy kevesebb óraszámban fogják tanulni a magyart. Tizedikben tanulják a felvilágosodás korát, valamint a romantika műfajait és szerzőit, s bár, ha muszáj, meg lehet próbálni a tömörítést, de nem szívesen, mert biztos, hogy ez az elmélyítés és a minőség rovására menne. Nem lesz annyi idejük a gyermekeknek, hogy beszéljenek az elsajátított tananyagról, és kevesebb idő jut feleltetésre.

Kerekes Gyöngyike aligazgató: Számomra, bár nem vagyok testnevelő szakos, a legfájóbb a tornaórák számának a megnyirbálása. Jómagam évek óta állítom, hogy az erős szellemi megterhelés mellett több testnevelési óra kellene, nemhogy a meglévőket is elvegyék. Bár tudom, hogy a délutáni körök engedélyezettek, de soha nem fogják a délelőtti órákat pótolni. A reál tizedik osztályokban csökkenteni kívánják a románórák számát, ezzel egyidejűleg természetszerűleg a magyaróraszám is kevesebb, bizony ennek sem örvendünk. Az osztályfőnöki órákat a március 16-i rendelettel megszüntette ugyan az oktatási minisztérium, de később pontosított, hogy erre még visszatérnek, és egy másik rendelettel szabályozzák. Nekünk, iskolavezetőknek az is komoly gondunk, hogy havonta, kéthetente változik a tanórák keretszáma, ami teljes fejetlenséget okoz tanárok, diákok és szülők körében. Kapkodjuk a fejünket, és állandóan lapozzuk az éppen érvényben levő kerettervet, amelynek változtatása a pedagógusok katedráját is érinti.

Hatékonyabb oktatást

Biró Béla igazgató: Véleményem szerint a neoliberális iskolaszemlélet agyonfélti a diákokat az iskolai munkától. Az igaz, hogy túlterheltek, de ezt a tananyag mennyiségének csökkentésével kellene megoldani, és nem tantárgyak kiiktatásával, s talán az óraszám csökkentésével sem. Az iskolában a diákoknak tényleg jól kell érezniük magukat, második otthonuk kellene hogy legyen, de nem csak ez a cél. Az iskolában ismereteket, kompetenciákat kell szerezni, ismereteket kell halmozni. Főleg, ha valaki elméleti iskolát választ, annak tudnia kell, amikor idejön, hogy itt egyfajta elméleti túlterheltség van. Iskolatípusonként is kellene változnia a tanügyi törvénynek. A gyermekeknek nem csak jól kell érezniük magukat az iskolában, hanem következetesen kell dolgozniuk. Több idő jusson a kifejtésre, az ismétlésre, ne legyen annyi ismeret, lehessen elmenni a gyakorlati alkalmazás felé, az interdiszciplinaritás felé, tehát hatékonyabbá kell tenni az oktatást. Nem az iskolában tartózkodás idejét kell feltétlenül csökkenteni, hanem a tantervet, a tartalmi részt, azt, hogy mi tanítandó meg kötelezően az érettségire.

Kubánda Miklós aligazgató: Véleményem szerint át kellene nézni a tantárgyi összefüggéseket, a programokban kellene először helyretenni a dolgokat, és utána dönteni, hogy melyik tantárgyból veszünk el. Számítástechnikából nem ítélkeznék, hogy sok vagy kevés az óraszám, ez az osztály profiljától függ. Például semmi értelme megismételni Románia földrajzát és a románok történelmét tizenkettedikben, ha nyolcadik osztályban rendesen megtanítják, de anyanyelven kellene tanítani. Tanulják meg egyszer a gyermekek magyarul becsületesen, ez bőven elég.

Both Mihály Gábor, matematika szakos: Nem tartom jónak az egyes tantárgyak kiiktatását. Vegyük például a testnevelést. Tudjuk, hogy sok a túlsúlyos gyermek, és ha kevesebb tornaóra lesz, elveszítenek egy mozgási lehetőséget. Az osztályfőnöki óra pedig nagyon fontos, mert az a nevelés egyik számottevő lehetősége, ennek eltörlésével is veszítene a diák. A történelemórák kiiktatása a szaklíceumokban szintén tévedés lenne, általános műveltség tekintetében nem elhanyagolható tantárgy. A második idegen nyelv tanításának megszüntetésével félig-meddig egyet is értek, mert elég lenne egyet tudni, de azt becsületesen, ellenben az is igaz, hogy ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy.

Ferenczi Tibor, filozófia szakos: Az óraszámcsökkentéssel természetesen egyetértek, de a tantárgycsökkentéssel nem. Ott, ahol nagyon sok az óra, öt, hat, hét hetente, hisz vannak ilyen tantárgyak, ott kellene csökkenteni két órával. Mondják, hogy a logikát, a lélektant ki fogják venni, én ezzel nem értek egyet, mert fontosnak tartom ezek oktatását.

Ha a múlttól elszakadunk, gyökértelenné válunk

Dobra Judit, magyar nyelv és irodalom szakos: Nagyon átgondolatlannak és ebben a formában kivitelezhetetlennek érzem a tervezett módosításokat. Évek óta tapasztaljuk — diákok, tanárok, szülők —, hogy egyre nagyobb a káosz az oktatásban, és a túlterheltség csökkentésének ez a módja nem fogja megszüntetni ezt, csak tovább fogja erősíteni, fokozni, és ráadásul olyan tárgyakat próbálnak teljesen kivenni, amelyekre a gyermekeknek nagyon nagy szükségük lenne. Például a logika, annak ellenére, hogy nem vizsgatárgy, nagyon fontos, hiszen gondolkodni tanít. Szakközépiskolákban a történelmet kívánják kivenni. Ha a múlttól, a hagyományoktól elszakadunk, akkor teljesen gyökértelenné válunk, tehát ezekről a tapasztalatokról, amelyeket a történelem felkínál, lemondani nem szabad. A túlzsúfoltságot meg lehetne szüntetni a tantervek átdolgozásával, de ahol eddig ez megtörtént, például a saját tárgyam esetében, nem könnyítették, hanem megnehezítették a dolgunkat, mert azt a logikát, amely eddig volt, felborították, és tulajdonképpen ide-oda kapkodunk. Tehát, mindenképpen egy ésszerű tantervreform lenne a megoldás, de nem úgy, ahogy eddig történt, hanem átgondoltan, négy, nyolc, illetve tizenkét évben gondolkodva, ami olyanfajta biztonságot teremtene, hogy amikor ötödik osztályba érkezik a gyermek, akkor tudjuk, hogy nyolcadikban miből és milyenfajta megmérettetésre kell állnia, de tudjuk már azt is, hogy mit kell úgy előkészítenünk a középiskolai évekre, hogy majd az érettségi is jól sikerüljön. Lassan egy fél évre sem tudunk előre tervezni — tehát vergődés, kínlódás diáknak, tanárnak. Megpróbáljuk legjobb lelkiismeretünk szerint végezni a dolgunkat, de nem tudunk előre tervezni, nem tudunk előrelátni, és azt gondolom, hogy a főtantárgyakra, a vizsgatárgyakra ez mind érvényes. Tehát, kellene a változás, de jóval átgondoltabban, és nem kapkodva, mert mindent gyorsan-gyorsan akarnak megoldani, és ez így nem jó.

Ésszerű időgazdálkodásra lenne szükség

Mariana Drăgan, román nyelv és irodalom szakos: Jó ötletnek tartom, hogy a gyermekeket tehermentesítsék, de a testnevelés, az idegen nyelv kiiktatása, illetve óraszámának csökkentése aberráció. Túl sok a fölösleges tantárgy, nem kívánom megnevezni ezeket... Az túlkapás, hogy az idegen nyelv oktatását szüntessék meg, amikor azzal dicsekszünk, hogy európai ország vagyunk. A testnevelés fontosságát mindannyian ismerjük, tudjuk, mi a helyzet gyermekeinkkel. Egyértelmű, hogy a tanterveket kell átdolgozni, csökkenteni az ismeretanyagot.

Henning Edit, matematika szakos: Nem feltétlenül az anyagot kellene megnyirbálni, hanem okosabban kellene beosztani az időt. Azt gondolom, jó lenne, hogy egy fél évet bizonyos tantárgyakat tanuljanak a gyermekek, például reál tárgyakat, másik félévben pedig a humán tantárgyakra összpontosítanának. Természetesen, ezt úgy érdemes, ha meg tudnók valósítani az interaktív és interdiszciplináris tanítást, tehát, hogy kötődjenek egymáshoz a tantárgyak. A gyermekeknek könnyebb lenne, mert többször hallanák vissza ugyanazt az ismeretet, természetesen, több irányból megközelítve, megtanulhatnák már az iskolában az anyagot, nem fáradnának ki olyan nagyon, és nem lennének agyontömve. Erre mondják, hogy jutna is, maradna is.

Köllő Zsolt, biológia szakos: A kevesebb óraszámmal egyetértek, viszont azt nagyon meg kell vizsgálni, hogy melyik tantárgyakból csökkentenek heti óraszámot. Azokból a tárgyakból csökkentenék, amelyekből heti négy-öt óra van, nem abból, amiből egy-kettő. Vannak olyan anyagrészek, ahol lehet tömöríteni, de nem biztos, hogy a diákok el tudják dönteni, mi a fölösleges. Lehet, hogy most azt gondolják, a rajz, a zene fölösleges, és később rájönnek, hogy jó lett volna megtanulni egy hangszeren játszani.

Az általános műveltség nem alku tárgya

Varga Mónika, angol szakos: Ha arra gondolunk, hogy mit jelent EU-tagállamban élni, EU-s polgárnak lenni, akkor azt is tudjuk, hogy bárhová megyünk, szükségünk van az idegen nyelvekre. Azt tapasztaljuk, hogy bármilyen munkaköri leírásban idegen nyelvet kérnek. Ráadásul az idegen nyelv oktatásának szűkítése ütközik az uniós elvárásokkal. Nem tudom elképzelni, hogy melyek lehetnek a kritériumok, hogy milyen tantárgyak óraszámát csökkentsék és melyekét nem.

Mihálycsa Katalin, román nyelv és irodalom szakos: Nem szabad kivenni a tornaórákat, de a zenét, a rajzot sem, mert az általános műveltségre szüksége van minden gyermeknek. A túlterheltség csökkentését nem így kellene megoldani, hanem a tananyag csökkentésével. Nem tantárgyakat kivenni, hanem minden tantárgyból csökkenteni az anyagot. Vannak olyan ismeretanyagok, amit nem fontos tudni a gyermeknek. Humán tantárgyakból biztosan állítom, mert például a román nyelvtanból lehetne húzni. Az irodalomelméleti ismeretanyagból is lehetne kivenni. Azzal tényleg semmiképen nem értek egyet, hogy a torna-, rajz-, zeneórák számát csökkentsék. Ez az, amit szeretnek a gyermekek, amire szívesen jönnek.