Az elmúlt években — az evangéliumi történet minél teljesebb megvilágítása érdekében! — részleteket közöltünk Mihail Bulgakov A Mester és Margarita, Kodolányi János Én vagyok, Márai Sándor Harminc ezüstpénz, Köntös-Szabó Zoltán Kár volt sírni Jeruzsálemben, Ördögh Szilveszter Koponyák hegye és Spiró György Fogság című regényéből.
Ezekben az irodalmi művekben az a közös, hogy középpontjukban Jézus alakja és története áll. A háttér és a környezet, a kor megértése érdekében fragmentumokat közöltünk Giovanni Papini hajdan népszerű, Krisztus története című monográfiájából és Vermes Géza A zsidó Jézus című kötetéből, ahol a holt-tengeri tekercsek nemzetközi hírnevű történésze megpróbálja az evangéliumok és a történeti források összevetésével megrajzolni a Megváltó alakját, mint kiváló zsidó démonűzőt és gyógyító szentembert, valamint ihletett vallási tanítómestert állítva elénk, kit mind hívei, követői, mind ellenfelei félreértettek egykor, és félreértenek ma is. És akit az emlegetett regényekben az írók empatikusan, ihletetten, mély beleérző képességgel, nagyon sokszor virtuózan ábrázolnak.
Most egy mai német valláskutató, Hans Weder izgalmas és gondolatébresztő tanulmányából, az Evangéliumi emlékezetből közlünk néhány részletet, amely Jézus alakjának az evangéliumi emlékezetben való, tudatos ,,megformálásáról", az evangéliumok utóéletéről (is!) szól.
