Kálvinista prédikátor, erdővidéki esperes Hermányi Dienes Péter fiaként került a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumba, innen az enyedi főiskolára. 1728-tól Torockószentgyörgyön, majd 1735-től Nagyenyeden református lelkész, író.
Előneve is utal arra, hogy a család magyarhermányi eredetű. Úgy tartják számon, mint a magyar anekdotairodalom úttörőjét, tudós literátort, aki rokokó-rusztikus stílusban írta meg korának (1759—1762) elmés anekdotagyűjteményét, a Nagyenyedi Demokritust (pontos címén: A Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus, 1762). Olaszteleken született 1699-ben, Nagyenyeden halt meg 1763-ban. Számos írása közül aránylag kevés jelent meg, gazdag könyvtára testvérhúgának fia, a tudós bardoci és középajtai Benkő József (1740—1814) tulajdonába került (ebben az évben kellene ünnepelnünk az ő elhunytának 195. évfordulóját is). Hermányi munkásságának irodalmi értékelését elvégezték. A nagyenyedi református papi lakás homlokfalán látható emléktáblája (Lőrinc Lehel kolozsvári szobrászművész alkotása, 1996) s a szülőfalu templomának előterében a 2002-ben felavatott mellszobra (faragta Kósa Bálint).
