Igaz találkozásokkal ünnepelte az idei nagypénteket az Osonó Színházműhely. A Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatanszékének, a Mikes Kelemen Főgimnázium Osonó Diákszínházának, és a Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai vendégül látták Sepsiszentgyörgyön a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatanszékének tizedikes diákjait és tanárait.
Az ötven főből álló csapat egy erdélyi tanulmányút utolsó állómásaként érkezett Sepsiszentgyörgyre. A tanszékvezető, Keresztúri József elmondása szerint ,,mérgeződni" hozta Erdélybe diákjait, és ennek a folyamatnak szerves része az Osonó munkájába való betekintés, a tapasztalatcsere, és egy testvérkapcsolat kialakítása. Az Osonó Színházműhely — belgrádi turnéja következményeként — egy bécsi, és számos magyarországi meghívást kapott. Így jutott el a hír Budapest legrégebbi és egyik legerősebb drámatanszékéhez, akik azonnal felvették a kapcsolatot a számukra teljesen ismeretlen, viszont nagyon izgalmasnak tartott szentgyörgyi Osonóval.
Az egynapos találkozó alatt sűrű program, és ezáltal erőteljes szakmai, emberi életüket továbblendítő impulzusok várták a pesti testvéreket. Érkezésük után a Tamási Áron Színház Antigoné című előadását vetítettük le, majd ebéd után találkoztunk Bocsárdi Lászlóval, az előadás rendezőjével, a budapesti tanárok elmondása szerint a romániai színjátszás egyik legfontosabb alakjával. A találkozó alatt Bocsárdi közvetlenül beszélt szakmai életútjáról, arról, hogy mit jelent játszani, gyereknek lenni, a jelekre, és ezáltal befelé figyelni. Majd a vendégek bemutatták a mozgás- és énekvizsgájukból összeszerkesztett Ünnep című előadásukat.
A napot az Osonó 184. alkalommal bemutatott Részletek a bolyongás meséiből című előadása, és az ezt követő beszélgetés zárta. A budapesti fiatalok legfőképp az őszinteségen, a közvetlenségen és a páratlan vendégszereteten csodálkoztak. Ami egy erdélyi fiatal számára talán természetes, az a pestieknek nagy öröm és felfedezés volt, mint például a ,,jó étvágyat" ebéd előtt, az, hogy barátként kezelik és szólítják meg őket első perctől, a kedvesség, és az, hogy valaki mélyen a szemükbe néz. Bevallásuk szerint Pesten ilyen nincs…
Estére sikerült egymásra hangolódni, beszélgetni. Valódi mérgeződés volt ez számukra, és ahogy hangsúlyozták, az életüket meghatározó, fontos nap. Az Osonó Színházműhely társulatának pedig egy erős visszaigazolás, hogy az út, amelyen halad, az — a színház ürügyén — valóban őszinte találkozásokhoz vezet. A folytatásban az Osonó Színházműhelyt a budapesti drámások ősszel fogják vendégül látni.
Bartha Lóri
