Sepsiszentgyörgyön ifjúsági sétányt építettek a fiatalok
Vasárnap átjött hozzánk nagyapám... Ebéd közben szó esett a gyerekkoráról. Meg is kérdeztem tőle, ők mivel ütötték el az időt, amikor tizenévesek voltak. Érdekesen felelt: „Fiam, akkoriban nem úgy szórakoztunk, mint mostanában ti... Mindig akadt tennivaló, de akár hétköznap, akár hétvége volt, a szórakozás este tízkor befejeződött... Ma fordítva van: ti akkor indultok útnak. Az én időmben szerveztek nekünk táncházat, vittek kirándulni, dolgozni. Nem hagyták, hogy kóboroljunk, vagy éppen otthon üljünk egész nap. De azért..." Sok mindent mondott még, amiből ma is példát lehetne venni.
Többen aggódnak, hogy egyre inaktívabb a fiatalság, de — érdekes módon — minél fejlettebb a környezet, annál inaktívabbá teszi maga körül az embereket és az új generációt is. Mi lehet hát az oka az ellustulásnak? Miért nem akarnak mozogni a fiatalok? Talán azért, mert nincs amiért mozogniuk, mert mindent megtalálnak, amire szükségük van. Csupán egy fél méterre kell maguk elé bámulniuk, alkarukat legtöbb kilencvenfokos szögben mozdítják, két kattintás, és korlátlan mennyiségű információhoz jutnak a világhálóról. Valahogy megváltozott a komunikációs csatorna. Kisebb osztályban úgy tanítják, hogy a közeget, amelyben terjed az információ, levegőnek hívjuk. Ezt a közeget manapság egyre inkább helyettesíti egy agyonkábelezett közeg, amelyet mindenki internetnek ismer. És milyen jó, hogy van ilyen, hiszen nem kell már többé lemenni az üzletbe vásárolni, sőt, házhoz is szállítanak az on-line áruházak, nem kell felemelnünk a kezünket, és levennünk egy könyvet a polcról, mert ugyanazt megtaláljuk a világkönyvtárban, nem kell kimozdulni a házból, mert on-line tölthetjük ki az egyetem tesztjeit úgy, hogy azt sem tudjuk, milyen szakon vagyunk.
A legjobb viszont az, hogy nem kell kiadnunk hangokat ahhoz, hogy megtudjuk, mivel foglalkoznak embertársaink. Csupán bejelentkezünk egy on-line üzenetküldő programba, és beszélhetünk a világgal... azaz írhatunk neki, és ő visszaír. Érdekes dolog ez: korlátlan információ, filmek, zenék, játékok anélkül, hogy felállnánk egy székről. Nem fárad a testünk, csak az agyunk, de arra alszunk négy órát, s az elég. De nem hiszem, hogy nagyszüleink meg tudták volna tanulni a nép táncát az internetről. Nem hiszem, hogy egyenértékű egy számítógépes kosárlabdajáték egy igazi játszmával kint a pályán, és még sorolhatnánk. Rá kell jönnünk a különbségre a két életmód között.
Persze, nem olyan rémálomszerű a helyzet, szerencsére nem mindenkit kebelez be a kényelem. Az aktív fiatalok ifjúsági szervezetekkel közösen is tevékenykednek: diák-, sportnapokat, különböző szórakoztató esteket szerveznek az otthonról kikívánkozóknak. Mozgósítani kell tehát a fiatalságot, különben a lustaság áldozatává válik. Biztassunk mindenkit, hogy a tapasztalat az aktivitásban terem!
