Gondolatok az autonómiáról

2009. április 18., szombat, Kovakő - diákmelléklet

Internetes videók után kutattam, melyek az emberek autonómiatörekvéseit és autonómiával kapcsolatos véleményeit mutatják be. Az eredmény döbbenetes. Sepsiszentgyörgyi fiatalokat és felnőtteket kérdeznek egyaránt, mi a véleményük az autonómiáról, van-e szükség rá, lesz-e autonómia Szé­kelyföldön.

A megkérdezett emberek nem csupán nem tudnak választ adni a van-e szükség az autonómiára kérdésre. Könnyen észrevehető: nincsenek tisztában a szó jelentésével sem, hiszen a videókban találkoztam ,,autoónómia", ,,autómia", valamint az ,,atonómia" kifejezésekkel is. Válaszaik egyhangúak voltak: itt nem lesz autonómia, a kormány ezért a hibás.

Kérdezni kezdtem hát diáktársaimat, hogy megbizonyosodjam, vannak-e még Székelyföldön, akik fontosnak találják a kérdést. ,,Biztos, hogy sok minden megváltozna az autonómia megvalósításával. Évfolyamtársaim tisztában vannak a fogalommal, hiszen már nyolcadik osztályban egyik tanárunk »felvilágosítást« tartott róla. Úgy gondolom, 16 évesen elegendő információval rendelkezem az autonómiával kapcsolatosan, megvalósítását semmiképp nem ellenzem."

,,Kevés esélyt látok rá, hogy Erdélyben is megvalósuljon az autonómia, pedig van rá példa is, ahol jól működik. Szerintem a köznépnek is akarnia és kérnie kellene. Tehát első lépésként tudniuk kellene, hogy ez miből is áll. Részben tudják, de ez nem elég. Nem tudom, ki ezért a hibás."

,,Reménykedni még szabad. Évfolyamtársaim nagyjából tisztában vannak az autonómia alapfogalmaival, vannak, akik támogatják, akik ellene vannak, és sokan vannak, akiket a téma nem érdekel. A társadalom túlnyomó része azt sem tudja, miről van szó, ez tükrözi az emberi érdektelenséget, a »majd lesz, ami lesz« magatartást. Könnyű a kormányt hibáztatni. Amíg mi, magyarok sem vagyunk képesek összefogni, hiába panaszkodunk naphosszat, és várjuk az égből pottyanó autonómiát. Néha reménytelennek tartom, viszont remélem, hogy előbb vagy utóbb siker koronázza a próbálkozásokat."

,,Nagy szükségét érzem az autonómiának, hiszen akkor nem lennénk ennyire elnyomva. A szülőket a mostani válság miatt is jobban érdekli, hogy a gyereküknek jó egyetemet, biztos megélhetést biztosítsanak. Tehát fontosabb a karrierépítés, mint az anyanyelv. Véleményem szerint a helyzeten lehet javítani, az embereknek a múltról is beszélniük kell, hiszen sokan azzal sincsenek tisztában."

Egy dolog biztos. Mi, fiatalok nem szenvedünk energiahiányban, nem hibáztatunk senkit, és nem zárkózunk el az autonómia gondolatától. Lehet, hogy nem magyar nyelven végezzük el egyetemeinket sem, viszont azt csak remélni tudjuk, hogy gyerekeink, sőt, unokáink is magyar nyelven fognak majd beszélni. Reménykedünk, hiszen a remény hal meg utoljára, ugye, elnök és miniszterelnök úr?

Gazda Emese

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint bejut-e a felsőházi rájátszásba a Sepsi OSK?







eredmények
szavazatok száma 4
szavazógép
2009-04-18: Közélet - x:

Aktív, inaktív

Sepsiszentgyörgyön ifjúsági sétányt építettek a fiatalok
Vasárnap átjött hozzánk nagyapám... Ebéd közben szó esett a gyerekkoráról. Meg is kérdeztem tőle, ők mivel ütötték el az időt, amikor tizenévesek voltak. Érdekesen felelt: „Fiam, akkoriban nem úgy szórakoztunk, mint mostanában ti... Mindig akadt tennivaló, de akár hétköznap, akár hétvége volt, a szórakozás este tízkor befejeződött... Ma fordítva van: ti akkor indultok útnak. Az én időmben szerveztek nekünk táncházat, vittek kirándulni, dolgozni. Nem hagyták, hogy kóboroljunk, vagy éppen otthon üljünk egész nap. De azért..." Sok mindent mondott még, amiből ma is példát lehetne venni.
2009-04-18: Kovakő - diákmelléklet - x:

Vízbevető hétfő: kölni, szesz és a csokitojás

Kezdjük a hagyományokkal:
A locsolás, locsolkodás az emberiséggel csaknem egy idős termékenységkultusszal áll szoros kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára is. Eme szokás arra a legendára is visszavezethető, mely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket, azaz a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.