A legrégebbi ismert meteorraj, a Lyridák látható ma. Első ismert megjelenése Kr. e. 687-re datálható, ekkor jegyezték fel kínai megfigyelők az ,,esőként hulló csillagokat". ,,Minden év április 22. táján vissza-visszatérő meteorraj, amely a hajnali égen figyelhető meg a legjobban" — mondta Mizser Attila, a Magyar Csillagászat Egyesület (MCSE) főtitkára.
A meteorraj nevét a Lyráról kapta, mivel ez a csillagkép helyezkedik el a horizont felett a csillaghullás ideje alatt. Az ókori feljegyzések ellenére a Lyridák meteorrajt csupán 1835-ben fedezte fel ,,hivatalosan" Dominique Arago francia csillagász. Később a meteorraj forrásaként az 1861-ben a Nap közelében járt Thatcher-üstököst azonosították, amely 415 év alatt kerüli meg a Napot. ,,A Lyridák nem annyira látványos és szapora meteorraj, mint az igazi sztárnak számító Perszeidák (Szent Lőrinc könnyei) augusztusban vagy főleg a novemberi Leonidák" — emelte ki Mizser Attila.
A meteorok 49 kilométer/másodperces sebességgel érnek a Föld légkörébe. A csillaghullás intenzitása változó, előfordulhat, hogy percenként csupán egy hullócsillag jelenik meg, ám van, hogy néhány tucat. Az MCSE honlapja szerint a Lyridák ZHR-értéke, azaz az egy óra alatt látható hullócsillagok száma átlagosan 18 körüli, ami nem túl magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó látványos kitörés 1982-ben volt. A meteorraj megfigyelésére az április 22-i hajnal a legalkalmasabb, de a környező hajnalok is érdekesek lehetnek.
