,,Logikák járják előtte a táncot, / kék pillék, kékebb fellegek, / lesem és meg fogom szerezni őket, / mielőtt elmegyek." A vers megírása után még majdnem négy évtizede volt ,,megszerezni", remélhetőleg sikerült, iszonyú tudás halmozódott verseiben, esszéiben, glosszáiban, regényeiben, elbeszéléseiben, bölcsesség és tapasztalat. Ami az Ő esetében hihetetlen hajlékonysággal és ambícióval párosult, ,,a világot bármikor újraköltöm" — írta még fiatalon, s hogy ez mennyire sikerült, mindenki megtapasztalhatja, aki teremtett világa útvesztőiben bolyong...

— ,,Mint tükre előtt a komédiás: / mutatva, vagy csak meglepődve látod, / hogy kicserélik hajzatod, kabátod / s kint csak egy tincs, egy színfoltocska más, / s mi ismerős volt, máris látomás. / Erősen hinni kell, tudni magunk, / hogy játszani küldhessük látszatunk..."

— Úgy képzeljük, a Lászlóffy-verset író költőt — aki versről versre teremti újjá önmagát és a világot, ezért kötetei példásan folytatják és kiegészítik, kiteljesítik egymást —, hogy csak üldögél a borgesi bábeli könyvtárban, künn, az ablakon túl Bizánc vagy a bíborló trónon senyvedő Dózsára látni, akinek fején lángol a tüzes vaskorona, mint a bábeli könyvtár fölött úszó telehold, s a versek önmagukkal kötik meg a régen beígért szövetséget, de a különös történelmi tragédiák paradox módon nemhogy gyengítenék, de erősítik a szövetség erejét, még akkor is, ha leverően igaz Az elmozdult Termopülé című vers tanulsága: ,,A meder kicsit fennebb volt, barátom, / máshol esett, és itt máshol látom — / a hősök feje kilátszik az árból, / de rendszerint már testeiktől távol."

— A bábeli könyvtár fölött, az ezüstösen szitáló holdfényben felragyognak, szikrázva érnek össze a felismerések, gömböt formálnak, és ebben a gömbben, akárcsak az emlékezetben vagy a képzeletben, megvan minden még és összetartozik, igen, itt lüktet az ezerarcú, újraköltött világ, minden balsejtelem és rossz ómen dacára megköttetett és összetart a szövetség, költő és olvasója örök szövetsége. És él!