Tajtékzik mögötte csontig lecsupálva

törmelék történelmi óra ábra

nyugodni kőre ül s fölzúdul a kőben:

álmodni nem lehet jelen időben

Mohácsnál lovat vált benne iszony

Treblinkán zabol és itat Atlantiszon

tornyul elébe mind mi mögé maradt

stanzák puhulnak kancák nyerge alatt

Erős nagy kézzel becézget időtlen tájat

kitakart orcákban fölragyog barmok is kezessé válnak

simogat s ilyenkor zsibongó ujjbegye boldog:

csecsemőkorukig szuszognak vissza a dolgok

Idegerdőket susogat mintha csak volna

kedve így élni örökkön lélegzetfojtva

álmai ághegyén hintázva nézi a gyermek:

járkál egy férfi az időben dolgozik elmegy