vándor népek kelnek át egy batáron;
pingált Párizs, mű-Bécs, Róma-paraván
felé tartva festői egy karaván...
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
Ideért a dátum, mint a gyorsvonat;
postavagon: leadják a gondokat,
váltó kattan, unott forgalmista int,
pontos címre házhoz jön a tél megint,
jóra fordul, mára fordul életünk...
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
Messzire jön, messze hord a hang, a szó.
Amit eddig megtanultál, olvasó,
három árva sír magában — ne feledd —
összebújva: hit, remény és szeretet,
s jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
A rádió napok óta mondja itt:
Ágnes asszony osztja, osztja rongyait;
mire mindent boldogan elfeled ő,
talán össze-, visszaáll a lepedő.
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
Minden népnél volt Mohács és Trianon,
nem kell végleg összemenni még azon,
enyém-tiéd, enyém is a tiéd lesz,
úgyis kezdjük elölről az egészet:
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
Itt a gázló, már az eső eleredt,
nosza gyorsan átkelnek a szekerek,
míg a sor a jeges vízben elakad
s bánatában minden hajcsár kifakad.
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk!
Belementünk, benne vagyunk derékig,
nyúljunk alá, jussunk el a kerékig.
Milyen jó lesz, amikor majd lucskosan
gyönyörködünk: a karaván hogy rohan!
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk...
Decemberben, gyalog, hintón, batáron,
népvándorok kelnek át egy határon,
két kezükben valuta és útlevél,
míg a világ: aki él, az visszaél.
Jóra fordul, mára fordul életünk,
telelünk, de nyaralunk, de telelünk.