postavagon: leadják a gondokat,

váltó kattan, unott forgalmista int,

pontos címre házhoz jön a tél megint,

jóra fordul, mára fordul életünk...

telelünk, de nyaralunk, de telelünk!

Messzire jön, messze hord a hang, a szó.

Amit eddig megtanultál, olvasó,

három árva sír magában — ne feledd —

összebújva: hit, remény és szeretet,

s jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk!

A rádió napok óta mondja itt:

Ágnes asszony osztja, osztja rongyait;

mire mindent boldogan elfeled ő,

talán össze-, visszaáll a lepedő.

Jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk!

Minden népnél volt Mohács és Trianon,

nem kell végleg összemenni még azon,

enyém-tiéd, enyém is a tiéd lesz,

úgyis kezdjük elölről az egészet:

Jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk!

Itt a gázló, már az eső eleredt,

nosza gyorsan átkelnek a szekerek,

míg a sor a jeges vízben elakad

s bánatában minden hajcsár kifakad.

Jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk!

Belementünk, benne vagyunk derékig,

nyúljunk alá, jussunk el a kerékig.

Milyen jó lesz, amikor majd lucskosan

gyönyörködünk: a karaván hogy rohan!

Jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk...

Decemberben, gyalog, hintón, batáron,

népvándorok kelnek át egy határon,

két kezükben valuta és útlevél,

míg a világ: aki él, az visszaél.

Jóra fordul, mára fordul életünk,

telelünk, de nyaralunk, de telelünk.