Az első besorolásban könnyű volt dönteni: a tusnádfürdői Zsigmond Mihály majdnem állig érő, hullámos arcdísszel jelent meg a színpadon, ezt méretben senki meg sem közelítette. A karakteres székely bajuszok osztályozása azonban már nehezebb diónak bizonyult, a porondon összeméretkező húsz székelyföldi dalia mindegyike szépen ápolt, dús, nyírott, kipödört vagy éppenséggel szűz (vágatlan) ajakszőrzetet mutatott be. Köztük volt az ötletgazda Tamás Sándor megyeitanács-elnök is, aki elmondta, hogy neki egy bibarcfalvi öregúr javasolta a bajuszverseny megszervezését. És mivel ilyenek már Magyarországon is vannak, a négytagú zsűriben két szakértő is bírált: a Magyar Bajusztársaság elnöke és a kiskunfélegyházi vetélkedő bajuszkirálya; mellettük két hölgy, az egyik médiatámogató és a helybeli román színház képviselői értékeltek. A szempontok között a bajuszhoz illő ruházat is szerepelt, így a farmeres-pulóveres szerelés bizony alacsonyabb pontszámot hozott. És a legfiatalabb versenyző, a rugonfalvi (Hargita megye) László Zsolt második díjához díszes (a néptánc-antológián megforgatott) huszármentéje is hozzájárult. A legjellegzetesebb székely bajusz gazdája a zabolai Harai Ernő, e kategóriában harmadik a kovásznai Nemes Ferenc lett. A két első díjas kiutazik a magyarországi bajuszvetélkedőre, ami pár éve ilyenformán kezdődött, de most már száz résztvevőre számítanak. Az első háromszéki bajuszversenyen a kezdeményező Tamás Sándor egy különdíjat, a bajusz gondozásáról szóló könyvet is felajánlott a neki leginkább tetsző, hófehér bajusz gazdájának.