,,Tavaly addig vitáztak, hogy milyen körülmények közt kössenek szerződést a gyermekek gondozására, míg végül egy lej támogatást sem kaptunk, mostanság pedig a költségvetés vitájakor az derült ki, a három, minimálbérrel alkalmazott munkatárs fizetését is sokallják. A tizenhárom halmozottan sérült gyermek és felnőtt egyéni és csoportos fejlesztéséhez, illetve az intézmény működtetéséhez igenis, szükség van legkevesebb három ember munkájára" — mondotta az egyesület alelnöke, Torma Vera.

Az egyesület tagjai azt kérik a tanácstagoktól, látogassák meg, s a helyszínen mérjék fel, munkájuk mennyire hasznos. Torma Vera szerint a városvezetőknek többet kellene tudniuk arról, miként telnek a megyében egyedülállónak számító akkreditált kis intézmény mindennapjai, milyen eredményeket ért el fennállása kilenc éve során. ,,Azt szeretném, ha a tanácstagok megértenék: munkánk a közösséget szolgálja, így minden érdeken és politikán felül áll."

Az egyesület által biztosított foglalkozásokra járók fogyatékossága, érdeklődési köre igencsak eltérő, ezért személyre szabott, életkoruknak és fejlettségi szintjüknek megfelelő tevékenységeken vehetnek részt pszichológus, pedagógus és művészeti vezető irányításával. A megfelelő munkához szükség lenne még gyógytornászra és gyógypedagógusra is. A nehézségek ellenére sikereik is vannak. Tavalytól már a belga Zora Egyesület, illetve a baróti és a bardoci önkormányzat segítségével hét településről tudják autóbusszal és nevelői kísérettel a gyermekeket Barótra szállítani, az Erpék Rt. támogatásával hetente háromszor tízórait is biztosítanak — néhányuk számára ez igen fontos! —, így akár arra is gondolhatnak, hogy a csoportot bővítsék. Felmérésük szerint nagy számban vannak a vidéken, akiknek hasznos lenne az itteni közös munka. Egyik legnagyobb sikerüket jelentheti, ha látássérült védencüket sikerül integrálni a hagyományos oktatásba. Hamarosan hozzákezd az iskolára való felkészüléshez, s jövő tanévtől a középiskola esti tagozatán próbálja meg tanulmányait folytatni. A segítséget a Baróti Szabó Dávid Középiskola igazgatója, Dimény János megígérte, így a siker már csak a közös munkán múlik — bizakodik az egyesület alelnöke. Terveik közt szerepel az is, hogy találkozókat szerveznek a szülők számára szakemberekkel a jogaik és a vonatkozó törvények tisztázására. A fiataloknak munkaterápiaként védett műhelyt hoznának létre, illetve rehabilitációs fejlesztő-játszóházat is terveznek. A komoly anyagi vállalás miatt távolabbi tervük olyan lakóház építése, ahol az esetleg családi támasz nélkül maradtak kaphatnának bentlakást. ,,Egy szülői értekezleten fogalmazták meg aggodalmukat már idősödő szülők: mi lesz gyermekeikkel, ha ők már nem lesznek. Hogy ez többé ne legyen kérdés, idejében kívánunk lépni, s megteszünk mindent a bentlakásért" — nyilatkozta Torma Vera.

A helyi politikusok magatartását az egyesülettel szemben a szülők sem értik. Demeter Ottília szerint a közel egy évtizede elkezdett munkának folytatódnia kell, hiszen olyan feladatot látnak el, ami gyermeknek és szülőnek egyaránt megkönnyíti az életet. ,,Huszonnégy éves lányom a képességeihez képest igenis fejlődött itt, s ami talán még fontosabb, jól is érzi magát ebben a közösségben. Állítom, az itt dolgozók munkája igenis értékes, meg kellene a városnak becsülnie őket. Én szégyellem, hogy az okos és ismert baróti emberek így vélekednek erről az egyesületről, csak ennyire gondoskodnak e hiánypótló munka nyugalmáról." ,,Nekem mint szülőnek rengeteget jelent, hogy gyermekem ide járhat. Ha ő nem érezné itt jól magát, ha nem látnám értelmét az itt tartott munkának, higgye el, nem hoznám-vinném mindennap. De látom, számára is sokat jelent, még a vakációban sem szeret otthon maradni, legszívesebben minden percét itt töltené. Nem szabad hagyni, hogy az egyesület elvesszen" — nyilatkozta Budai Erzsébet.