Noha a kolozsvári állami Bolyai Egyetem visszaállításáig nem jelenthetjük ki, hogy felsőoktatási igényeink iránt radikálisan javult volna a helyzet, az utóbbi években sikerült sokat lefaragni a hátrányokból — köszönhetően mindenekelőtt a hálózati rendszerben működő Sapientia EMTE-nek és a Partium Egyetemnek.
Jellemzően paradox módon Romániában magánintézetként működő, valójában a magyar állam által fenntartott alapítványi egyetemekről van szó.
A helyzet javulására vallanak egy legutóbbi felmérés adatai.
Nyolcszáz magyar végzős középiskolás 55 százaléka nyilatkozta nemrég a Partiumban, hogy magyarul szeretné folytatni tanulmányait az egyetemeken, s mindössze hat százalékuk pályázik arra, hogy magyarországi intézményekben tanuljon tovább — derült ki a minapi felmérésből.
A hír értelmezésre hív fel, biztosra vehető ugyanis, hogy a helyzet nagyjából egész Erdélyben hasonló, esetleg a határtól távolabb a Magyarországra pályázók aránya kisebb. Az ottani továbbtanulás útjában ma ugyanis mind anyagilag, mind érzelmileg egyre nagyobb akadályok tornyosulnak, másfelől a legkülönfélébb okokból, de megfordult a trend, mely a kivándorlás felé sodorta a kisebbségi problémák megoldatlansága láttán elkeseredett embereket.
Úgy vélem, bízvást feltehető, Erdélyben a magyarul érettségiző és közülük továbbtanulni kívánóknak alighanem a fele vagy még nagyobb hányada magyarul folytatná tanulmányait, ha tehetné. A lehetőségek, mint ismeretes, a mai napig nem elégítik ki azonban eme igényt, a magyar hallgatók csupán harmada tanul anyanyelvén. Ha itt tehát szűk keresztmetszetről, asszimilációs kényszerhelyzet további fennállásáról beszélünk, csak az igazat mondjuk ki.
Ennek ellenére a magyar egyetemi szakkínálat örvendetesen bővült — mint említettük, pontosan a magánegyetemi hálózatnak tulajdoníthatóan.
Igazi örömhír, hogy Marosvásárhelyen tovább erősödik a magyar műszaki képzés. Ennek újbóli megjelenése kimondott vívmány, és a Sapientia stratégáit dicséri. A mérnöki képzésből tiltotta ki ugyanis nyelvünket elsőnek a homogenizálásra törekvő hatalom, amikor a kolozsvári almérnöki intézetben 1954-ben felszámolta a magyar tagozatot. Következett az agronómiai magyar oktatás elsorvasztása (ezt ellensúlyozandó ma többfelé oktatnak némely idevágó szakokat kihelyezett tagozatok stb. formájában, de a teljes körű mezőgazdasági képzés még nem megoldott).
Legújabb hír szerint Kolozsváron a Sapientia gondoskodik az egyik legfájóbb hiány orvoslásáról is: jogászképzést indít magyar nyelven. Annak elsorvasztása volt a valamikori beolvasztott Bolyai egyetemi-maradvány sorozatos megcsonkításának egyik legbotrányosabb fejezete... A Babeş—Bolyain pedig máig csak addig jutottak, hogy külön felvételi keretszámot tartanak fenn magyar diákoknak, de az anyanyelvű oktatásról hallani sem akarnak.
No de az állam további adósságaira egy puszta felsorolás is figyelmeztethet. Öt évtizede ugyanis rendelkeztünk a Bolyai Tudományegyetem mellett agronómiai és zeneművészeti, valamint képzőművészeti tagozattal, több tanárképző főiskolával, színészképzővel és egy műszaki főiskolai tagozattal — melyek gyakorlatilag mind egy kulturális önrendelkezés kiindulási pontját képezhették volna, és képeznék ma is nyilván... ha léteznének.
