Tulajdonképpen jó ötlet a lakónegyedi népszavazások szervezésének elindítása, végre-valahára a sokat tűrő sepsiszentgyörgyiek is azt képzelhetik, nem csupán négyévente, de a választások között is beleszólhatnak dolgaik alakulásába.
A lavinaindító közkérdezősködést a Szemerja negyedi dollárpiac sorsának emerre vagy amarra irányulása vezeti fel vasárnap, ha az első nekifutás elöljáróban nem kecsegtet elsöprő részvétellel, illetve az egyik vagy másik változat hatalmas többségű győzedelmével, annak a kérdés ily módon való felvezetésének újszerűsége lehet egyik magyarázata. Konkrétan: mintegy ezerkétszáz városlakónak, a dollárpiac körüli tömbházakban lakó családok képviselőinek kell eldönteniük, raktáráruház épüljön-e a negyedben, vagy maradjon a zöldségpiac, felújított környezettel.
Az első változat mellett szól, hogy a lakónegyedben, de az egész felső városrészben sincs ilyenszerű áruház, ellene szól, hogy jó néhány kisvállalkozó bezárhatja a boltot, egyneművé válik itt is a kereskedelem, eggyel több arctalan üzlet lesz a városban, amilyen Londontól Pekingig bárhol megtalálható e sárgolyóbison. Ezzel szemben a zöldségpiac — bár ez a meghatározás sem egészen helyénvaló, hiszen az élelmiszerféleségeken kívül számtalan egyéb, kissé feledékeny háziasszonyok számára ugyanvalóst hasznos dolgokat is árusítanak ott, no és a turkáló sem hiányozhat — hordozza még az emberi kapcsolatok mostanára hiánycikké lett, s épp ezért olyannyira áhított álomképét, őrzi a helybeli kistermelők szabad piacolásának feltételeit (az más kérdés, hogy egyiptomi krumplit könnyebb ott vásárolni, mint székely pityókát), s ami talán a legfontosabb: egy olyasfajta zsibongó, letűnt korokat idéző életkép megőrzésének lehetőségét rejtegeti, amilyenre a globalizált világban önazonosságunk megőrzéséért mindenképp szükségünk lenne. Persze, sarkított és kissé tendenciózus is ennyire leegyszerűsíteni a feltett kérdésre adandó válaszlehetőségeket, az igazsághoz hozzátartozik, hogy raktáráruház építésének esetén sem maradna zöldségpiac nélkül a lakónegyed, legfennebb kissé arrébb költözne, hogy — talán a friss zöldségen, gyümölcsön kívül — mindenféle egyéb áru megtalálható a majd mindenik tömbház földszintjén berendezett kis boltok bármelyikében. Melyek nem is oly biztos, hogy bebuknának — lásd az Oltmező negyedet, ahol egymás hegyén-hátán a szupermarketek. És még egy adalék: áruház építésének esetén a befektetővel újíttatná fel a város a környéket, a piac megmaradásának esetén viszont saját költségvetéséből. Van tehát latolgatni valójuk a népszavazásra hívottaknak, döntésükhöz az érzelmi megközelítéseken és a szomszéd befolyásán kívül némely támpontokat igyekeztünk nyújtani. Ami fontos: most tényleg jó volna elmenni szavazni.
