Láthatólag két dologra törekszik igen határozottan, egyfelől el szeretné választani az egymásból növő, egymást tükröző, egymást folytató és magyarázó szerelmi történeteket: a görög szerelmesek történetét, melynek tragikus fejleményei elválaszthatatlanok, Puck mindent összekavaró, rontó szellem perverz játékaitól, a tündérkirályok, Titánia és Oberon szerelmi párviadalától, amelynek e világi tükröződése a herceg és szerelmes héjanásza, ugyanakkor az athéni színjátszó kézművesek, ,,műkedvelő színé­szek" által eladott szerelmi történet bizarrériáitól. És ami után gondosan leválasztotta őket egymástól, meg akarja való­sítani a Brook világhíres, hetvenes évekbeli előadásának bravúrját is, miszerint ezek a szerelmi történetek, Shakespeare melankóliájának és kiábrándultságának bizonyítékai egymásból nőnek ki, egymást tükrözik...

Török Viola úgy gondolta, szerintem jogosan, hogy olyan nagyon azért nem kell elválasztani azt, ami összetartozik.

Az előadás minden szempontból termékeny paradoxona: engedj és láncolj magadhoz, a romantika esztétikájának sarokpontja. S amellett azután itt van maga Titánia, Kicsid Gizella felívelő pályáján is fontos állomás, a maga pedofil vonzalmaival és heveny szertelenségével, legalábbis Oberon, a féltékeny tündérkirály — Váta Loránd megint villog, és azon kevesek közé tartozik, akik ráéreznek az Arany János-féle sekszpí­rizálásra is, a versek fojtott bájára.

De a Török Viola-féle koncepcióban rendhagyó szerep hárul magára Puckra, akit nála nem törékeny lány játszik, hanem nagydarab fiú. Mátray László gonoszkodó keménykalapos Puckja se semmi. Hogy azután keménykalapja, és Nemes Levente, a hős görög atya keménykalapja mit keres a görög világban, arra csak Török Viola adhatná meg a választ, mint ahogy Shakespeare mester arra, hogy mit keresnek ugyanitt, Zeusz és Héra világában a középkor pajzán tündérei? De hát a mestert a kicsiségek soha nem izgatták, így lett nála például Csehországnak tengere...

A műsorfüzet igazán szellemes antológia a szerelemről és a vízről, felhívjuk az összeállító figyelmét egy Szilágyi Domokos-versre is, amely a költő e sorok írójával együtt látott Brook-féle zseniális produkció lírai lenyomata. Hiába, hogy a mai előadás résztvevőinek zöme akkor még meg sem született, Brook világlátásának, képszerűségének páratlan újításai, előadásról előadásra vándorolva határozták meg a színház egyik arcát... S a vers nagyon sokat elárul a Brooknál óriási fallosszal fellépő szamárfejes Zuboly nőkre gyakorolt hatásának (hm?) titkaiból, legyenek azok akár világszép és csábos tündérkirálynők is. Van mit töprengenie Oberonnak, ráadásul hű szolgája, Puck is mintha önállósulna?... Mielőtt elfelejteném, Erdei Gábor is nagyot dobott ezzel az alakításával... Sok Zubolyt láthattam túlságosan hosszú életem során, románokat, magyarokat, angolokat, lengyeleket, németeket — megállja a helyét. Ez nem a reklám, a dicséret helye. És akkor Szisz Zubolya s képe a szerelemről, a hetvenes évek elejéről. A vers a Felezőidőben jelent meg, előtte az Utunkban: ,,athéni erdőzugoly / kicsi világ ahol Zuboly / szamárfejével bolyog / nagyvilág hol Zubolyok / bolyongunk — mi — szamárfővel / sok-sok szerelmi manőver / nemtudói — s így a jobb tán / szerelmünknek úja-koptán / — földiek az égin — / csámcsogunk a régin…" (Nos, érti, aki érti...)