A tény, hogy Magyarország egyik legjelentékenyebb grafikusművésze megtisztelte a fogyatékos gyerekek Írisz központját rajzaival, mutatja, hogy a művész egyre nagyobb érdeklődéssel fordul szülőföldje felé, s fontosak neki a hátrányos helyzetben élők.
Ezt, gondoljuk, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Rajzain, illusztrációin, rajzfilmjein is megfigyelhető egy erőteljes plebejus vonás, együttérzés a megalázottakkal és a megszomorítottakkal.
Ennyit bevezetőként, s azért, hogy láthassuk, mi is indokolja a Mester eme ajándékát. S most rajzok, amelyek betekintőt nyújtanak elsősorban Gyulai Líviusz konzseniális illusztrációiba. Itt vannak a Jónás-illusztrációk ― a felmeredő ujj a próféta szenvedő arca s a háttérben az élet, maga Ninivé, a romlott város. Maga Babits sem képzelhette volna másként…
És azután vannak a Balzac-illusztrációkból is mutatóban. Egy feltörekvő polgári világ feltörekvő hősei, amint törekednek, mire is? Az önmegvalósításra. És ellenpontként, háttérként a környezetük, a kihagyhatatlan valóságuk. Egy ugyancsak meglóduló világváros komor, sejtelmes és perfid miliője… Azután persze van a Psyché-illusztrációkból is néhány. (A könyv első kiadása, Weöres Sándor kitalált költőnőjének bűbájos verseivel, Gyulai Líviusz rajzaival valószínűleg az egyik legszebb magyar verseskönyv…)
És itt van a Defoe-illusztrációk közül a búskomor Robinson Crusoe papagájjal a vállán, és itt vannak a Casanova-illusztrációkból is, például az öreg szerelemművész, amint önmagát fogja be, ha ló vagy szamár sincs, mi magunk is jók vagyunk a kordé elé, hogy húzzuk a Donnát.
Mindezekből világosan látszik — és a sort lehetne folytatni! — Gyulai Líviusz egyik fő jellemzője: a humora. Van itt ötletkavalkád, szarkazmus is bőven — ez a vonal azután a Mester bizonyos rajzfilmjeiben erősödik ki, de leginkább bűbájos irónia. Igen, a Schiller-féle bűbájos irónia a legmegfelelőbb pont betájolni eme rajzokat, amelyek irodalmi műveket tesznek láthatóvá, s nemzedékeket nevelnek, tanítanak képzelődni és látni. Gyulai Líviusz úgy hűséges az irodalmi művekhez, melyeket hosszú életében oly elhivatottsággal és ötletesen illusztrált, hogy időnként akár el is szakad tőlük, de egyről soha nem mond le, vállalva a kockázatot: láthatóvá teszi Jónást és Casanovát, Psychét és Balzac hőseit vagy Robinsont. S idegbeteg korunk félmúltját, a politikai futurizmus korszakát oly jellemző sofőrt vagy az oroszlánokat. Minden megvan…
