Magamat festőnek tartom. 1990-től úgy éreztem, hogy képeimet három dimenzióban is meg tudnám valósítani, ezért szobrászkodni kezdtem. Szobraimat megfestettem, így tűntek befejezetteknek. Majd 1994-től rajzolni is kezdtem, mert a grafika is érdekelt. Először fehér-feketével dolgoztam, szénnel, ceruzával, később ezeket a rajzokat színeztem is. Kipróbáltam a papírművészetet, kerámiát készítettem, objekteket, meg installációkat is. Persze, mindig ügyeltem arra, hogy a színekhez hű maradjak. A műfajok közti átjárhatóságot a színek segítségével próbáltam és próbálom megoldani, fokozva munkáim művészi mondanivalóját és expresszivitását. A restaurálást múzeumi tevékenységnek veszem. Alkotó embernek tartom magam, akinek nincs megkötve a keze, szabadon gondolkodom és alkotok. Örömöt lelek az alkotásban, s ez továbblépésre ösztönöz.

Kezdetektől kísérletezni kezdtem, új technikákat próbáltam ki, ami felfokozta alkotási kedvemet, és megtaláltam újabb stílusomat. Újat hoztam létre anélkül, hogy azt éreztem volna, ehhez semmi közöm, vagy idegen számomra. Ezeket a munkáimat tartom éretteknek, mert érzem rajtuk azt a kisugárzást és gondolatot, ami talán a nézőnek is megnyugtató, vagy éppenséggel nyugtalanító, de semmi esetre sem hagyja közömbösen. Remélem, képeim meditálásra késztetik a műélvezőket.