Munkács várában
Kárpátaljáról nem kering sok információ, s ami felröppen, az általában nem a vendégcsalogatók közé tartozik. Az ember nemigen tervez kirándulást, esetleg nyaralást a volt Szovjetunió, ma a viszályoktól hangos Ukrajna e térségébe. Pedig érdemes! A helybeliek nem harapnak, látnivaló akad bőven, gondoljunk csak Munkács várára, Beregszászra, Ungvárra, a Vereckei-hágóról nem is beszélve, s viszonylag olcsón meg lehet úszni.
Kis történelem
A magyar törzsek Árpád vezetésével 895-ben léptek a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át. A mai Kárpátalja területe a Magyar Királyság szerves részét képezte. Az ország három részre szakadása után kezdetben a Habsburg-ház által uralt nyugati, királyi Magyarországhoz tartozott, később az Erdélyi Fejedelemséghez került. A Rákóczi-szabadságharcban Kárpátalja mindvégig a kurucok oldalán állt, innen indultak II. Rákóczi Ferenc hadműveletei. Az 1848—49-es szabadságharc idején Kárpátalja lakossága is a felkelőket támogatta.
A trianoni békediktátummal Csehszlovákia részévé vált. Az első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része visszakerült Magyarországhoz, mely utóbb annektálta az egész vidéket. 1944 októberében a ,,felszabadító" szovjet hadsereg szállta meg, s a Szovjetunióhoz csatolták. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a gulagokba. 1946-tól az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része, a Szovjetunió felbomlását követően 1991-től a független Ukrajna megyéje.
Kárpátalja 12,5 millió lakosából 152 000 magyar, tehát mindössze 12 százalék. Főleg Magyarország határa mentén élnek. A legmagyarabb város Beregszász, de ott is csupán relatív többségben van a magyarság, 48 százaléka a lakosságnak.
Utazás Kárpátaljára
A Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetségének meghívására utaztunk Ukrajna e csücskébe, ahol a Kárpáti Igaz Szó lap vendégszeretetét élveztük. A szakmai konferenciáról már szóltunk (A Vereckei-hágótól Brüsszelig — Háromszék, 2009. május 9.), most a látnivalókat ecseteljük.
Szatmárnémeti kollégánk intett attól, hogy Halminál lépjük át a román—ukrán határt, inkább kerüljünk Magyarország felé, ajánlotta. A Pete— Csengersima határállomáson európai módon keltünk át, a Záhony—Csap magyar—ukrán határátkelő ukrán szakaszán ütköztünk kisebb akadályba. Ki kellett tölteni egy papirost: kik vagyunk, hova megyünk s mi célból. A határőrök, vámosok, akik vagy nem tudtak, vagy nem akartak magyarul megszólalni, előbb gyanúsan méregettek, de hát ilyen volt a helyzet Románia határán is néhány éve, aztán megértve, hogy újságíró-konferenciára megyünk, készségesebben átengedtek. A beutazásnál itt nem kellett várakozni, szemből viszont hatalmas sor kígyózott a kijutásra várva. Ezért is döntöttünk úgy, hogy Halmi felé jövünk vissza. Az ukrán—román határon, Névtelenfaluban sor, 45 perc alatt egyetlen kocsit engedtek át. A várakozók unottan mondták, itt hat órát is tartják az embert a határon. Erre megfordultunk, s a legközelebbi átkelőnél, Tiszaújlakon, a felújított turulmadaras emlékmű mellett rákanyarodtunk a magyarországi kapuhoz vezető útra. Volt egy kis sor, de gyorsan ment, az ukrán részen magyarul tárgyaltak velünk, kedvesek voltak.
A megyeszékhelyen
Ungváron könnyen megtaláltuk a szállást, a Zákárpáttyá Hotelt, mely előtt szocreál emlékmű hirdeti a dicső szovjet hősiességet. A szálló tökéletes mása a húsz évvel ezelőtti sepsiszentgyörgyi Bodok, csíkszeredai Fenyő vagy székelyudvarhelyi Küküllő Szállónak. Meleg víz csak reggel és este van, ám nagyon olcsó: kétágyas szobában egy fekvőhely reggelivel 8 eurónak megfelelő hrivnya. Igen olcsó itt az ital és a cigaretta, csempészik is át a határon rendületlenül. A vodka litere egy euró alatti összegért megkapható áruházban, természetesen, vannak drágábbak is. Az élelmiszer nagyjából ugyanannyiba kerül, mint nálunk, lehet, valamicskét olcsóbb. Ám a fizetések ott 100, jobb esetben 150 eurónak megfelelőek. A benzin litere éppen meghaladja a fél eurót.
A szállótól a várig vezető útvonalon áthaladtunk a Petőfi téren, ahol a park közepén a költő szobra áll. Ezt március 15-e előtt egy éjjel galíciai rendszámú autóbuszból kirohanó ifjak fehér festékkel öntötték le. A közterület-fenntartók megpucolták. Az Ung folyón átkelve a városközpontba értünk. Ezt sétálóutcává alakították, térkövekkel rakták ki, az épületeket tatarozták. Magyar szót alig hallottunk.
Az ungvári vár első írásos említése a Gesta Hungarorumban található. Anonymus szerint, ahogy a honfoglaló magyarok Hung vagy Ung várához értek, azt elfoglalták, négy napig áldomást tartottak, melynek negyedik napján Álmos fiát, Árpádot nevezték ki fejedelemmé. „És mivel Ungváron történt Árpád fejedelemmé választása, hungvári fejedelemnek hivatott, vitéz népe pedig Hungról, az idegenek nyelvén: Hungari, Hungaren, Ungaren nevet kapott, mely mai napig fenmaradt az egész világon" — áll a feljegyzésben, ám a magyarok már a Vereckei-hágón Árpád vezetésével vonultak be. A Szent István által alapított várispánságok egyike volt az ungi. A tatárjárás után a lerombolt földvár helyére kővárat emeltek. Ez közel négy évszázadon át a Drugeth családé volt. A mohácsi vészt követően Ungvár hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába került.
A Rákóczi-szabadságharc leverése után az osztrák császár bosszút állt a váron és a városon. Mária Terézia a Munkácsi Görög Katolikus Püspökségnek adományozta.
A várban ma múzeum működik. Ott őrzik Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király díszkardját, melyet nem engedtek lefényképezni. A várkertben áll az egykori tiszaújlaki bronz turulmadár.
A legmagyarabb városban
Beregszász városát Zubonics László történész, újságíró kalauzolásával tekintettük meg. Itt már jócskán hallottunk magyar beszédet. A XI. század végén a birtok I. Béla király legkisebb fia, Lamperth herceg tulajdonába került, s őt tekintik a város alapítójának. Ezt a római katolikus templom falán domborműves emléktábla örökíti meg. A város központja rendezett, a Kossuth téren gépkocsik nem közlekednek. Itt, a volt törvényszék épületében működik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, melynek akkreditálása folyamatban. A központ túlsó végében a Grófudvarnak nevezett ingatlan. Az udvarházat Bethlen Gábor építtette, majd a város felgyújtása után II. Rákóczi Ferenc építtette újjá. Utóbbiról elnevezett téren a postaépület falán látható a fejedelem domborműve és emléktáblája, Esze Tamás itt olvasta fel Rákóczi kiáltványát, s bontotta ki a szabadságharc zászlaját. A szabadságharc leverése után a rebellis várost Lothar Franz Schönborn grófnak adományozta III. Károly király.
A városban sok neves személyiség fordult meg. Emléküket márványtáblák, domborművek, szobrok őrzik. Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Petőfi Sándor emlékét őrzi márványtábla, utóbbiét köztéri szobor is. Ennek karját letörték, de mára restaurálták.
A turulmadaras várban
Már messziről szembeötlik Kárpátalja legjelentősebb, épen maradt vára a síkságból kimagasló vulkanikus domb tetején. Vár állt itt az Árpád-házi királyok idején is, majd Zsigmond király egy rokonának, Karjatovics Tódor litván hercegnek adományozta. A nemzeti történetírás által ukrán hősnek tartott várúr megerősítette a várat. Az erőd többször cserélt gazdát, és sok úrnője is volt: Szilágyi Erzsébet, Mária királyné, Izabella királyné, Lorántffy Zsuzsanna, Báthori Zsófia, Zrínyi Ilona. Utóbbi oly hősiesen védelmezte, hogy mind az osztrák, mind a török elismerését kivívta. Fia, II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején innen irányította a hadműveleteket.
A vár tele magyar emlékekkel. Petőfinek itt előbb emléktáblát, majd szobrot állítottak. Emléktáblája van Kazinczy Ferencnek, aki nyolcéves rabságának utolsó esztendejét itt töltötte, Mátyás királynak, Zrínyi Ilonának, utóbbinak szobra áll fiával együtt a várkápolna udvarán. Márványtábla jelzi, hogy Napóleon hadai elől menekítve itt őrizték egy éven át a magyar szent koronát. A várban múzeum működik, s Petőfi- meg Rákóczi-emlékszoba.
Magyarországon a millenniumi ünnepségek alkalmával hét helyen emeltek emlékművet, köztük Munkácson. A vár északi kiszögellésén díszes talapzaton 24 méter magas emlékoszlopot állítottak, tetején hatalmas turulmadárral. Ezt 1924-ben a csehszlovák hatóságok lebontották. A várudvaron hányódó turulszobrot 1945-ben a megszálló Vörös Hadsereg beolvasztatta, és ötágú csillagokat öntöttek belőle.
2008. április 18-án új turulszobrot avattak. A szintén 24 méter magas talapzatra a 2,5 méter magas, 6 méter fesztávolságú, egy tonna súlyú bronzszobrot éjszaka helikopterrel helyezték rá, s másnap fel is avatták. A műveletet a Munkácsy-gyűjteményéről híres, Amerikában élő Pákh Imre finanszírozta.
Mégiscsak Magyarország része lett Kárpátalja? A régiót megszállta a magyar turul — háborgott az ukrán sajtó az esemény után. Aztán az emlékmű mellé, annál magasabb árbocra harminc négyzetméteres ukrán nemzeti lobogót tűztek.
Malenykij robot
1944—45 között Szolyván szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több mint tízezren haltak meg. A város határában levő tömegsírjuk jeltelen. E táborba vitték azokat a 18 és 50 év közötti magyar és német férfiakat, akiknek a Kárpátalját megszálló ukrán hadtest rendelete szerint háromnapos munkavégzésre, malenykij robotra (kis munkára) kellett jelentkezniük. Többségük a szovjet Gulag poklaiban halt meg vagy tűnt el. A gyászos eseményre emlékpark hívja fel a figyelmet. Itt siratófalat alakítottak ki, amelyre településenként felvésték az áldozatok nevét.
Ahol apáink bejöttek
Összesen tizenháromszor keltünk át a Latorca folyón, amíg Vereckére értünk. Gyönyörű erdős hegyek között vezetett az út. Aztán letértünk a főútról. Az 1980-as moszkvai olimpiára új átkelőt vágtak, s műutat építettek. A régi út elhanyagolt. Szerpentineken kacskaringóztunk felfelé, áthaladtunk Verecke falun, majd megérkeztünk egy irdatlan betonkolosszushoz. Ez is csatolt áru, mint ahogy nálunk Bălcescuval együtt állítottak Petőfi- vagy Gábor Áron-szobrot, Aradon a Szabadság-szobor mellé odabiggyesztették az Egyesülés emlékművét, Ukrajna a magyar honfoglalási emlékmű közelébe emelte a szics-gárdisták lemészárlása emlékére állított kompozíciót. Az első bécsi döntést követően alakult kárpátukrán kormányt védelmező gárdáról van szó. Ennek egy osztaga a Vereckei-hágón túl tűzharcba keveredett a Galíciában állomásozó lengyel határőrökkel. Az ukrán történetírás úgy állítja be, hogy a benyomuló magyar hadsereg gyilkolta meg a szicseket.
Fennebb, a tetőről gyönyörű kilátás tárult elénk. Körös-körül hegyek, erdők. Délre legtávolabb két havas tömb emelkedik a zöld hegyek fölé: az Avas és a Gutin. A tetőn a honfoglalási emlékmű pompázik. Már többször meggyalázták, vörös olajfestékkel öntötték le, kék-sárga ukrán zászlókat festettek rá, két oldalát megcsonkították, az aljában kőtörmelékek állnak kupacban.
Ezen a szent helyen jöttek be őseink Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe, s alapítottak hazát. A honfoglalási emlékművet megkoszorúzta a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója, annak oltárkövére csokrot helyezett el a Háromszék szerkesztősége, majd mindannyiunk, Kárpát-medencei magyar újságírók torkából felcsendült: Isten, áldd meg a magyart!
