Közben megtudjuk, az egyetemre újabb tanárok tértek vissza, László Gyula régészt, Környei István ideggyógyászt, Imre Lajos vegyészt, Martonyi János közjogászt és még öt további professzort említenek. A március 20-i Világosságban megtalálható továbbá az a kívánságlista, mellyel az MNSZ köszöntötte a Kolozsvárra bevonuló miniszterelnököt, s melyet így kivonatolnak:

,,A romániai magyarság autonóm kulturális fejlődésének biztosítására a memorandum külön magyar kultúrtanács felállítását javasolja, amely csak az általános állami érdekek s a politikai irányítás szempontjából volna alárendelve a közoktatásügyi minisztériumnak. Az MNSZ részletezi a továbbiakban a romániai magyarság kulturális kívánságait, így a Kolozsvárt működő önálló magyar egyetem megtartását és a régóta kívánt s a Székelyföld különleges kívánalmainak megfelelő műegyetem felállítását." Az emlékiratban kérik, hogy egyetemi tanárokat külföldről is meg lehessen hívni.

Mint látjuk, a kolozsváriak a lehető legtöbbet kérték adott körülmények közt, ráadásul merőben új elemek is felmerülnek, mint a székelyföldi műszaki oktatás beindítása, alighanem Marosvásárhelyen gondoltak egy ilyen központ létrehozására. (Oda végül az orvosi került. Ha meggondoljuk, hogy a Sapientia megfelelő politechnikai kara képében mindebből 2004-re, tehát csak két rendszerváltás után, hatvan év múltán lett valami, felmérhetjük, mekkora ára van térségünkben a hasonló törekvések teljesülésének, de fel azt is, mennyire megőrzik időszerűségüket a célok, ha a közösség kitart.) Groza kolozsvári szép szavai ellenére Bukarestben még merőben másként gondolkodtak, március 28-án Vlădescu-Răcoasă miniszter ismét a kéttagozatos Ferdinand Egyetemről beszél. Ennek ellenére a magyar egyetem folyamatosan működik, s a ténynek, hogy a háború vége óta nem szünetelt működése, óriási jelentősége volt.

Alacsonyabb fokú iskolai ügyekben Bukarest jóval fogékonyabbnak bizonyult, a magyar tankerület főigazgatója és Nagy Géza tanügyi szakszervezeti elnök megjárta a román fővárost, és elégedettek a Voitec tanügyi miniszterrel folytatott tárgyalásokkal, melyek főleg a magyar tanszemélyzet besorolásával, a bérek kiutalásával voltak kapcsolatosak. A lap ennek ilyen címet ad: Elismerték az önálló magyar tankerületet.

Két egyetem Kolozsváron

Bukarest kemény ellenkezése közben megpuhul. Az egyetemek körüli vita újabb fordulatához közeledik, mely végül júniusban az ismert királyi rendelet kiadásához vezet, melyben Bolyai néven formailag új egyetemet alapítanak, valójában elismerik a régi létjogát. E folyamat főbb állomásait így tükrözik a lapok:

A Világosság megnyugtató hírekkel kívánta lecsillapítani a kedélyeket, ezért fogalmaz úgy a címben, mintha függő kérdések már csak mellékesek lennének:

Kolozsvárnak két egyeteme lesz — adja hírül. — A román egyetem hazatér Nagyszebenből, és a magyar egyetem megszakítás nélkül folytatja előadásait. Az egyetemi hallgatóság közösen ünnepelte a nagyszebeni tanárok küldöttségét. „Kolozsvár, április 13. Erdély egyetemének régóta vajúdó kérdése végre közmegelégedésre megoldódik. (...) Hazatér Kolozsvárra a bécsi döntéskor Nagyszebenbe menekült román egyetem, s megmarad a magyar egyetem is anélkül, hogy akár egyetlenegy diák is csorbát szenvedne tanulmányaiban. Az egyetemi kérdés megoldásának körvonalai már szerdán, 11-én kibontakoztak egy zártkörű megbeszélésen, ahol a nagyszebeni román egyetem rektora, Petrovici Emil, valamint két tanártársa, Daicoviciu Constantin és Dinulescu Traian, a Miskolczy Dezső rektor és Buza László prorektor vezetésével megjelent magyar egyetemi tanács tagjaival együtt megvitatta a román egyetem visszatérésének és a magyar egyetem megmaradásának körülményeit. Az erdélyi kultúra történetében döntő jelentőségű megbeszélést — melyen a KP és az MNSZ is képviseltette magát — Pogăceanu Vasile főispán nyitotta meg a vármegyeházán. Az ünnepélyes és egyre szívélyesebb eszmecsere tisztázta, hogy Kolozsvárt az erdélyi románságnak, éppen úgy, mint az erdélyi magyarságnak is, teljes és csorbítatlan, különálló nemzeti egyetemre van szüksége és joga." A lap beszámol arról, hogy délután a Mátyás Diákház kistermében felszólaltak a magyar és román diákság képviselői, ahol

Miskolczy Dezső

rektor elismeréssel szólt azokról, akik a nehéz időkben marasztalták, Petrovici Emil rektor pedig két nyelven mondott szép beszédet. Hogy mi mozgatta a magyar tanári kart, amikor a szolidaritás felemelő példájaként a maradás mellett döntött, és hogy mit jelent, ha egy társadalom támogatását érzi maga mögött egy intézményvezető, hadd idézzünk az összefoglalóból Miskolczy Petrovici-ot köszöntő beszédéről. „A magyar egyetem azért maradt Kolozsváron, mert az erdélyi magyarság szempontjából szükségesnek tartotta, hogy Erdélynek a román egyetem mellett különálló magyar egyeteme legyen, és azt az itteni továbbműködésével látta biztosíthatónak. Elhatározásában Kolozsvár szellemi és testi munkásságának határozott kérésén kívül döntően befolyásolta az is, hogy ismerve a Szövetséges Hatalmak felfogását és a SZU nemzetiségpolitikáját, bizonyosra vette, hogy a Hatalmak nem fognak hozzájárulni a kolozsvári magyar egyetemmel kapcsolatban olyan helyzet kialakulásához, amely ellentétben áll az emberi jogokkal és a népek önrendelkezési jogával, amelynek az egész emberiség részére való megmentéséért a Szövetséges Hatalmak a háború rendkívüli áldozatait vállalták. A Vörös Hadsereg Parancsnokságának felhatalmazása alapján 1944. okt. 11-e óta zavartalanul működő egyetemünk tanácsa, autonómiája keretén belül, azonnal megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az új idők szelleme és célkitűzései előírnak. Így többek között eltörölt a faji és nemzetiségi elnyomás jellegével bíró minden korábbi szabályt, lehetővé tette az érettségi bizonyítvánnyal nem bíró ifjak beiratkozását, a tandíjkedvezmények elnyerésének lehetőségét kiterjesztette, és általában minden intézkedésével a demokratikus kormányzati gondolat megvalósítását igyekezett szolgálni. Már a győztesen bevonuló Vörös Hadsereg parancsnoksága előtt kifejeztük ama meggyőződésünket, hogy Erdélynek román és magyar egyetemre van szüksége (..) tette ezt azért (az egyetemi tanács november 1-i ülésének jegyzőkönyve), mert nemcsak az egyetemes tudományosság, hanem az egyes nemzetek kultúrája szempontjából is elítél minden olyan politikát, hogy a vegyes lakosságú földterületeken, mint amilyen Erdély is, a különböző nemzetiségű egyetemek egymás elűzésére és megsemmisítésére törekedjenek, és egymás kezéből ragadják ki a tudományos kutatás eszközeit (...) Erdélyben az egyetmi kérdés csak a nemzetiségek kultúrautonómiájának biztosításával, vagyis önálló és autonóm román és magyar egyetem Kolozsváron való működésének lehetővé tételével oldható meg helyesen." — mondotta Miskolczy április 11-én (ápr. 15-i szám). Nem lehet kellőképpen méltányolni a rektor világos okfejtését, miként azt a reálpolitikai érzéket sem, mellyel a nemzetközi helyzet változása adta lehetőséget kiaknázva, a körültekintést a bátorsággal társítva léptek a kultúrintézmény átmentése érdekében.

Osztozkodás

Sok részletkérdés várt rendezésre, a lázasan folyó tárgyalások eredményeiről a lapok tudósítanak. A Világosság április 19-i száma sajátságosan apologetikus hangnemében, de a tényekhez híven A román és magyar egyetem elhelyezkedése egy időben történik címmel számol be az egy nappal korábban született egyezségről: „A kérdés megoldására kiküldött egyetemi bizottság Potop Aurel doktor nemzetnevelésügyi államtitkár elnökletével szerdán befejezte tanácskozásait. A teljes román—magyar megértés jegyében lezajlott tanácskozásokon az Országos Demokrata Arcvonal részéről Luka László, Vescan Teofil dr., Pásztor Géza dr. és Prodan David (Nagyszeben), a román egyetem részéről Petrovici Emil dr., Daicoviciu Constantin és Roşca Alexandru egyetemi tanárok, a magyar egyetem részéről pedig Balogh dr., Csőgör Lajos dr. és Jordáky Lajos egyetemi tanárok vettek részt. A tanácskozások eredményeképpen az ODA s a román, valamint a magyar egyetemi tanács közös javaslattal fordult a kormányhoz. Ennek értelmében ugyanaz a törvényrendelet, amely kimondja a kolozsvári román egyetem visszatérését, egyben tartalmazza a kolozsvári magyar egyetem felállítását is. Mindkét egyetemnek négy-négy kara lesz. A magyar egyetem jogi és közigazgatási kara eggyé olvad. A javaslat szerint mindkét egyetemen ugyanazok a tanszékek kerülnek betöltésre. A román egyetem hivatalai már most átköltöznek Kolozsvárra. Russu Liviu professzorral az élen a prorektori hivatal Kolozsvárt megkezdi működését. Tisztázódott az egyetemi épületek kérdése is. A román egyetem az 1940-ben elhagyott egyetemi épületeket kapja vissza, míg a magyar egyetem rendelkezésére bocsátják a sétatéri leánygimnázium hatalmas épülettömbjét. Ezenkívül közbenjárnak a római katolikus státusnál is, hogy adja bérbe mindaddig a Mariánum épületét, amíg a magyar egyetem külön épületei el nem készülnek. Mindaddig, amíg a magyar egyetem orvosi intézményeit és laboratóriumait az új épületekben el nem helyezik, a magyar egyetem az Új Klinika épületét fogja használni. A régi botanikus kertben lévő épületeket is mindaddig használja a magyar egyetem, amíg saját épületeinek berendezése el nem készül. Az Egyetemi Könyvtár a két egyetem közös tulajdona marad."

Egy időben folyt a fentiekkel a Móricz Zsigmond-kör és kollégium megalakulása, s örömhírként közlik, hogy a nagyenyedi kollégium újbóli megnyitását engedélyezte a kormány. 1943-ban a Dél-Erdélyben maradt tanítóképzőt bezárták volt a hatóságok.

S hogy lehorgonyozzuk az eseményeket az időben, tegyük hozzá: pár napra rá a lapok megírják: az MNSZ-kongresszust félbeszakítva jelentik be: Németország feltétel nélkül kapitulált.

Június 5-én megtudjuk, hogy kinevezték a magyar egyetem ideiglenes vezetőségét Csőgör Lajos, Demeter János és Jancsó Elemér személyében. Ezt követően jelent meg a rendelettörvény, mely jogilag megalapítja úgymond a Bolyai Tudományegyetemet, valójában biztosítja a létező intézmény további működését.

A Bolyait, mint ismeretes, 1959-ben — ötven évvel ezelőtt — erőszakkal egyesítették, majd beolvasztották a kolozsvári román egyetembe.

(folytatjuk)