Szőcs Géza Árkoson
Nincs benne nosztalgia a romániai szenátori szék iránt, annál inkább a nyolcvanas évekkel kapcsolatban, amikor rettenetben éltek ugyan, de ,,magas nyomáson" olyan minőségű emberi kapcsolatok jöhettek létre, amilyenek később nem, az a szolidaritás, testvériség, szenvedély, amellyel megélték a dolgokat, ma hiányzik életéből — mondta el Szőcs Géza azon a szombat esti találkozón, amelyen az ,,irodalmi csemegének és kordokumentumnak" tekinthető, Farkas Wellmann Endrével közösen összeállított kötetet mutatták be az árkosi Művelődési Központban.
Az Amikor fordul az ezred címmel kiadott vaskos kötetben vallomások, esszék, levelek, vitairatok, anekdoták, történetek, fotók tükrében a két szerző beszélgetésébe ágyazva kerekedik ki közelmúltunk története, a 80-as, 90-es évek, az ezredforduló első esztendeinek Szőcs Gézához kapcsolódó eseményei. Farkas Wellmann bölcsészhallgatóként, diplomamunkája ürügyén kezdett foglalkozni Szőcs Géza költészetével, beszélgetéseik során bukkant elő rengeteg fontos téma, dokumentum, melyek újabb és újabb kérdéseket generáltak, így született meg a magiszteri disszertáció és ez a könyv, amely nemcsak a XX. század két utolsó évtizedét jellemzi, de a költőt is, akihez kapcsolódik.
Szombaton este az érdeklődők ízelítőt kaphattak a könyvből, Bogdán László beszélgetőtársai felvillantották a nyolcvanas évek erdélyi magyar ellenzéki mozgalmát. Szőcs Géza megjegyezte, 1990 után alig van visszhangja írásainak, kezdeményezéseinek, elült benne is az indulat. Enélkül a könyv nélkül nagyon sok dokumentum elveszett volna — véli —, de ott van a kérdés: érdekel-e ma valakit mindez, túlkínálat van a könyvpiacon, ki tudja, kihez jut el, mit ért meg belőle. Ugyanakkor elismerte, híve annak, hogy ami érték valamikor, valahol létrejött, azt érdemes megismertetni, megmenteni.
