Volt — van —, aki bosszankodva vagy szánakozva lefitymálja, vannak, akik úgy vélik, hogy ezzel az intézménnyel ravasz módon az önálló állami magyar egyetem létét torpedózták meg, és van, aki a világ egyetemeinek bizonyos kritériumok alapján történő besorolása szerint a földgolyó első ötszáz egyeteme között egy vagy két romániai intézmény nevét találja meg. Sólyom László magyar köztársasági elnök, amikor Háromszékre látogatott, dr. Fazakas József egyetemi vezető intézményét bemutató hozzászólására úgy reagált: ha annyi tehetséges fiatal van itt, miért nem doktorálnak valamelyik nagy múltú és jó hírű egyetemen?

Fazakas József főigazgató természetesen Háromszékre honosodott lokálpatriótaként is védi-védelmezi az általa vezetett intézményt. De nemcsak ő, hanem mások is. Látjuk, hogy szemünk láttára emelkedik az új egyetemi épület. Pillanatnyilag 1200 hallgatójuk van, a múlt évben négyszáz szerzett ezen az egyetemen oklevelet.

Dr. Fazakas József igazgatóval beszélgetésünkben ezeket a témákat járjuk körbe.

Felsőfokú oktatás — elérhető közelségben

Fazakas József: A Babeş—Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata fontos Székelyföld embereinek, mert mi lehet jobb, mint amikor helyben, anyanyelvükön tanulhatnak a fiatalok, azok, akiknek nincs lehetőségük más egyetemi központokba elutazni. Ezek az emberek már egy kis lépésre vannak attól, hogy ők vegyék át térségünk irányítását. Ők lesznek a szakemberek, a tudományok művelői, a mindennap munkásai, akik szakmájukban és környezetükben dolgoznak. Nekik kell ezt a térséget fejleszteniük, fellendíteniük. A helyi erőforrásokat ők értékesítik.

Lehet úgy is vélekedni, mint több magánegyetemről, hogy borítékban küldik el a diplomákat. A miénk mégiscsak a több száz éves múltra visszatekintő kolozsvári egyetem kihelyezett tagozata. Ennek az egyetemnek a követelményrendszerét követjük. A Babeş—Bolyai Tudományegyetem követelményrendszerét.

Nekünk erre kell figyelnünk. Ez a mi, a mindnyájunk ügye, és nem csak Kolozsváré. Neki annyiban ügye, hogy az engedélyeztetés és az akkreditációs ügyek intézéséhez egy bizonyos szintet megköveteljen. Nem onnan tanítanak bennünket. Megkaptuk azt az önrendelkezési lehetőséget, azt az autonómiát, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön építsünk ki egyetemi rendszerű oktatást, és főleg: fejlesszük azt a kutatást, amely a regionális igényeknek és lehetőségeknek megfelel.

Az sem közömbös, hogy már a múlt évben négyszáz diplomás került ki a mi egyetemünkről. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos intézmény. Természetesen, az a néhány év, amit magunk mögött hagytunk, kevés egy félezer éve működő egyetemhez képest. De valahol el kell kezdeni. Ott van például a testvérvárosunk, Veszprém egyeteme, amely az 50-es években jött létre, és mára egy akkora városban, mint Sepsiszentgyörgy, nemzetközileg is elismert, rangos felsőoktatási intézmény.

— Jó kapcsolatuk van a veszprémi egyetemmel?

— Nagyon jó. Tanárcsere, diákcsere, hallgatói csere... Tavaly nyáron tőlük kaptunk egy tizenkétezer tételből álló könyvadományt. A világ legrangosabb vegyipari szakirodalmáról s az ehhez kapcsolódó tudományágakról van szó.

— Milyen szakok működnek a Babeş—Bolyai sepsiszentgyörgyi tagozatán?

— Kezdetben kollégiumként indultunk. Ez a néhány év is kellett. Ezek a főiskolai évek. Minden kezdet nehéz. 2006-ban kezdődött a másik szakasz, amikor a bolognai folyamathoz kapcsolódtunk, s ennek függvényében engedélyeztettünk és akkreditáltattunk négy gazdasági szakot. Ezek: vállalati gazdaságtan, turizmus—szolgáltatás és a kereskedelem gazdaságtana, környezet- és agrártudomány-gazdaságtan és menedzsment. Ezenkívül létezik három mesterképzési szak. És működik a közigazgatástan szak. Két olyan új szakunk is van, melynek nagy jövőt tervezünk: a környezettudomány területén a környezettudományi mérnöki szak és a biológia területén az ipari biotechnika.

Mérnökképzés egy kisvárosban

— A biotechnológián kívül mindenik szak működik. Az egyetemünk történetében a „nagy fordulat" akkor következett be, amikor bevezettük a mérnökképzést két évvel ezelőtt. Ez a szak négyéves, sokkal igényesebb munkát igényel, ehhez megfelelő infrastruktúra is szükséges. Laborató­riumok, könyvtár, eszköztár.

A három mesterképzési szakból kettő a gazdasági területhez kötődik. Zárójelben mondom, hogy nemcsak közgazdászok jelentkezhetnek mesterképzésre, hanem bárki, aki megfelelő licencdiplomával rendelkezik. Mérnök is, orvos is. A kétéves mesterképzés után közgazdaság-tudományi szakdiplomát is kap.

Terveink szerint beindul a doktori képzés is. Magam is fogadok doktoranduszokat.

Összegezésképpen: nagyon változatos szakjaink vannak. Mondhatnám, hogy lefedjük a regionális szükségletet. Ehhez hozzá kell adnom, hogy nyelvközpont is működik. Ez az egyetemi karnál magasabb fokozat. Idegen nyelveket tanítunk. Két kutatóközpontot is működtetünk. Ezeket két neves kutató vezeti, aki természetesen tanít az egyetemen is.

Új egyetemi épületegyüttes a láthatáron

— Ehhez a sokrétű munkához milyen külső feltételeket tudnak ebben a mégiscsak kisvárosban biztosítani?

— Most épül az új egyetem. Erdély egyik legkorszerűbb egyetemi épülete lesz. A hasznos épületfelület tízezer négyzetméternyi, korszerű szemináriumi termekkel, laboratóriumokkal. Huszonöt szemináriumi terem lesz. Amfiteátrumok, egy hatalmas aula, és természetesen a laboratóriumok is a legkorszerűbb felszerelésekkel és berendezésekkel rendelkeznek majd. Az aulát úgy alakítottuk ki, hogy mindenféle igényes reprezentációra is alkalmas legyen.

— Mikorra készül el ez az épületegyüttes?

— Ősztől be szeretnénk költözni az épület felébe. Lesznek sporttermek, konditermek, étkezdék, az ősztől szálláshelyeket szándékozunk biztosítani, azaz bentlakást a hallgatók számára. Nemcsak háromszéki hallgatóink vannak, hanem Hargita megyéből, Csíkból, Székelyudvarhelyről, Brassó megyéből is jönnek hozzánk. Maros megyeiek is vannak. Az egész régióból.

— Vannak-e konfliktusos helyzetek a Sepsiszentgyörgyön működő tanügyi vagy egyéb intézményekkel? Például az épületek, a szálláshelyek miatt...

— A helyi önkormányzattal jók a kapcsolataink. A minap tanácskoztunk a polgármester úrral és a megyei tanács elnökével, hogy olyan kutatási feladatokat is vállaljunk, amelyek a város és a megye fejlesztéséhez kapcsolódnak. Végezzünk például marketingkutatást arról, miként kellene összehangolni az autóbuszokkal történő személyszállítást úgy, hogy a küljáratok hatékonyan szolgálják a lakosság érdekeit. A megyei utak alakításáról kell terveket készítenünk. A közbirtokosságok ügyeit is tanulmányozzuk. Felmérjük, hogy az előző évek erdőgarázdaságai után milyen értékekkel és tartalékokkal rendelkezünk. Számos közös munkánk lesz az önkormányzatokkal.

Egyetem és önkormányzatiság

— Az európai államokban az önkormányzatok úgy működnek, hogy megfogalmazzák a maguk stratégiáját, megalapozzák a jövőbeni fejlődést. A tanulmányok elkészítése az egyetemre hárul. Ezt teszi például a veszprémi egyetem is. Ezek a tanulmányok visszakerülnek az önkormányzathoz, ahol figyelembe veszik ezeket a kutatásokat terveik és pályázataik elkészítésében.

— Van-e már olyan konkrét eredmény, amelyhez az egyetemnek észrevehető hozzájárulása volt?

— Tavaly nálunk négyszáz diplomamunka született. Ezek mindenike arról szól, hogy hogyan tovább a turizmussal, miként tovább a gazdasággal, miként csökkentsük a válság negatív hatásait és így tovább. A diplomamunkákból nagyon sok mindent lehetne értékesíteni. Egyetlen példát mondok: a háromszéki turizmus soha nem amiatt lesz eredményes, hogy hány panziót vagy ehhez hasonlót építenek, hanem arra kellene összpontosítani, hogy rendkívül értékes természeti kincsekkel rendelkezünk.

Elsősorban nem a táj értékeire, szépségére gondolunk. Erdeinket kiirtottuk, ami maradt, annak az infrastruktúrája alacsony szintű, sokféle természeti érték egyszerűen megközelíthetetlen. Minden tele szeméttel, amit nem lehet mutogatni a turistáknak. Például Brassó közelségét kellene kihasználni. Egy külföldi turista nem azért jön hozzánk, hogy egy panzióban étkezzék, és lásson egy lerobbant, tönkretett tájat. Brassóba százezrek érkeznek, olyanok is, akiknek itt valamilyen szakmai feladatot kell ellátniuk. Az az ember, ha tudja, hogy Brassótól néhány kilométerre van egy olyan hely, ahol a betegségeit is gyógyíthatja, fizikoterápiát végezhet, ásványvízkúrában részesülhet, akkor nem motivált, hogy egy szállodában töltsön hónapokat. Ehhez civilizált körülmények és gyógyászati lehetőségek kellenek. Gondoljunk csak Málnásfürdőre, Előpatakra, Bálványosfürdőre és környékére... Mofettáink, ásványvizeink vannak, százféle gyógynövény terem mifelénk. Valamikor a kommandói tőzeget reumás pakolásokra használták még a tengerparton is. Tanulmányozni kellene a népi gyógymódokat, amelyeket elfelejtettünk. A hallgatóink által készített dolgozatokból az is kiderül, hogy a turizmust ilyen kitekintéssel lehetne hatékonnyá és hasznossá tenni.

— A kihelyezett egyetemi tagozatnak milyen közlési lehetőségei vannak, hogy a hallgatók dolgozatait szélesebb körben is megismerhessék?

— Ez az egyik fő hiányosságunk. Ebben a vonatkozásban nem volt együttműködés az önkormányzatokkal. A megyei önkormányzat sok mindenben támogatott, segített és segít megépíteni az egyetemet. A következő időszakban azt kell tudatosítanunk, hogy az egyetem rendkívüli szellemi kapacitással rendelkezik. Négyszáz diplomamunka! Ezek elkészítői egytől egyig részt tudnának venni a vidékfejlesztés célirányos és hasznos munkájában. De erre nem csak a megyei önkormányzatnak, hanem a helyinek is reagálnia kellene. Természetesen, a megye irányításával.

— Személyzeti ügyeik milyen jellegűek?

— Mondhatnám, hogy a többi kihelyezett egyetemi tagozathoz képest nagyon is jók. Év végéig, júniusig huszonöt főállású oktatónk lesz. Ez igen nagy szám! Még akkor is, ha összesen hetven oktatónk van. Más kihelyezett tagozatokon előfordul, hogy két-három főállású oktató van. Ezen a területen nagyon kemény munkát végeztünk. A tömeges tanárimportnál — idézőjelben mondom — veszélyesebb nincs! Ez egy csapda. Elsősorban nem az a lényeg, hogy milyen tudományos értéket képvisel az a tanár. Bárhonnan is jönnek, havonta vagy háromhavonként megjelennek, azalatt a hallgatók kikapcsolódnak a folyamatos munkából, az egyéb tárgyak tanulását elhanyagolják... És amikor a vendégtanárnak az érdekei nem találkoznak az egyetemével, vagy a feltételeket nem tartják megfelelőnek, akkor faképnél hagynak bennünket.

Mi azt tettük, hogy lehetőleg a mi fiataljaink közül válogattuk ki a legjobbakat — négyszázan végeznek évente, és ezek közül csak akad néhány, aki az egyetemi oktatási kritériumoknak megfelel. Az értelmesség és felkészültség nem csak a nagyvárosokhoz kapcsolódik, és az itteniek, miután elmennek mesteri, doktori képzésre, dolgoznak, kutatnak, publikálnak, miután visszatérnek a szülőföldjükre, hűségesek ehhez. Érdemes lenne külön kötetekben publikálni, hogy az innen elszármazottak milyen tudományos eredményeket értek el.