Bővítik a hivatal épületét — megőrzi stílusát az egykori Cseh-kúria
A májusi aszályban oly erős a kánikulai hőség, hogy a déli órákban a Feketeügy lapálya fölött szemünkbe tűnik a délibábnak nevezett légi tünemény. Az egyébként ismert meteorológiai jelenség most minket a krumplitermesztés honának sorsa miatt érdekelt. Látogatásunk idején is ott lebegett a síkság fölött, égette és perzselte az esőre áhítozó, végeláthatatlan pityókaföldeket: szárba szökkenés, virágzás, kötés előtt. Amikor délibáb öli a mezőt, bizonytalanná válhat az ez évi „székely valuta" jövője. „A Mezőföldön valamivel kevesebb pityókát ültettek, mint tavaly. A helyét gabona és cukorrépa foglalta el. Nincs mit tenni, nem lehet megjósolni, hogy miként fog alakulni a krumpli eladási ára szeptemberre" — latolgatta Pap Pál hatolykai termelő.
Az óriásmurok mestere
A kézdimartonfalvi Héjja Magdolna egyike azon termelőknek, akik saját és bérelt földterületükön igyekeznek gyümölcsöztetni, amit a kézdivásárhelyi Mezőgazdasági Szaklíceumban tanultak tizennyolc esztendővel ezelőtt. Szakszerűen megépített raktára tavaly ősszel zsúfolásig telt krumplival, zöldségfélékkel, káposztával. Kilósra nőtt „mezei sárgarépáját" (óriásmurok) az ősszel bemutattuk lapunkban. Kérdésünkre, hogy sikerült-e a befektetett munkához képest méltányosan eladni a termést, röviden felelt: lassacskán túladtam rajta. Nincs mit tenni, ez van, ebből a földből kell kisajtolni, amit lehet. A krumplit a felvásárlóknak adtam el. Jövögettek, a többit a piacon értékesítettem. Idén is ültettem pityókát, sajnos, minden évben friss magkrumplit kell venni. Borsos az ára, de ez a termés egyik fő feltétele. Most is két új fajtát vásároltam. A munkában a fiam is segít, imádja a mezőt. Van még egy besegítőm. A zöldséget a mezőre tettem, várom az esőt, de van öntözési lehetőségem is.
Héjja Alpár az Apor Péter Mezőgazdasági Szaklíceum X. osztályos tanulója az élelmiszer-minőségi szakon. Az iskola nem éppen az ő esete, de tudatosan végzi. Imádja azonban a mezei munkát. Traktora, akár a patika, szerszámokkal agyonzsúfolt műhelye úgyszintén.
— Most indulunk a mezőre — mondja. — Mi ilyenkor szoktuk elhinteni a nitrogénműtrágyát a tritikáléra, a kukorica már el van vetve. A mezőn én vezetem a traktort.
Hőségben jó borvíz
Hatolykán friss borvizet visznek korsóban, flakonokban a mezőre. Van itt közkút is, de vannak udvari kutak, melyekben jó szénsavas a víz. Az egykori helyi, romba dőlt gyógyfürdő most van épülőben. Betonlapjait a sepsiszentgyörgyi Örödög Kft. öntötte be. Nem volt könnyű munka, mert mindenütt fortyog-rotyog a talaj, tör fel a szénsavas ásványvíz, a fundamentumot légmentesen szigetelni kellett. A gyógyfürdőt és kezelőközpontot a szentkatolnai önkormányzatnak kell megépíttetnie önerőből. S ha a szükséges pénzalapok is bejönnek, 2010 végére Hatolyka bekerül a háromszéki gyógyhelyek sorába. Vizének minősége, gyógyhatása vitathatatlan, ugyanazon törésvonal mentén buzog a felszínre, mint a kovásznai gyógyvíz. Hatolyka nagy esélye, hogy beilleszkedjék azoknak a falvaknak a sorába, ahol pénzt hoz majd az idegenforgalom. Az ivó- és fürdőkúrára alkalmas ásványvíz, a bioélelmiszerek, a tej, vaj, tojás, húsfélék, friss zöldség, az épített örökség olyan érték, mint az 1668-ban készült ácsolt harangláb, a késő gótika idejéből származó katolikus templom, a templom előtti panteon, a millenniumi emlékfák, az emlékkopja.
A templom udvarát, az emlékparkot Bardocz Piroska harangozó tartja rendben igen példásan, színes virágtenger a templom piaca. Hatolyka régi, 1703-ban készült kis harangja a műemlék templomba kerül, helyette már új, Székelyudvarhelyen öntött hívogatja a híveket. Öntették: Pakó József, Fehér Csaba és Pap Pál.
A háromszéki falvak közül Hatolyka az egyedüli, ahol fennmaradt a húsvéti ünnepkör egyik legkedvesebb és legősibb népszokása, a kakasütés. Ezt ugyan nem húsvétkor rendezik meg, hanem a júliusban sorra kerülő falunap alkalmával („hogy legyen akkor is valami eredeti és szórakoztató"), a lényeg az, hogy élő népszokás.
Gurító asszonyok
Hatolykán nagy múltja és hagyománya van a tekesportnak, már több bajnokság díjazottjai. 2004-ben a környék csapatai között ez a kicsi falu megszerezte az első díjat. Kocsis Árpád, a kézdivásárhelyi veterán csapat tagja és csapatkapitány részletezi, hogy volt a faluban egy egysávos tekepálya. Tusa Levente polgármester érdeme, hogy sikerült helyette korszerűt, kétsávost építeni. Ottjártunkkor végezte rajta az utolsó simításokat a kézdivásárhelyi kivitelező. Megalakult egy női tekecsapat is — mondta Kocsis —, úgy gurítanak a nők, hogy csak! Minden kedden edzenek. A polgármesteri hivatalnak is van egy csapata.
Szoborból kettő
— Hatolyka nem panaszkodhat — tájékoztatott Tusa Levente polgármester. — Idén újra feljavul az aszfalt, épül a gyógyfürdő, s ha minden az elképzelések szerint halad, őszre pirosban, tető alatt kell lennie. Már a földben az ivóvíz-fővezeték, Szentkatolna felől, a falu végétől szeretnénk majd átvezetni Martonfalva irányába. Tehát épül Mezőföld infrastruktúrája.
Láttuk, tapasztaltuk: ez már nem tüneményféle, nem délibáb!
— Mi az elgondolás a kanalizálással?
— Zabolával közösen, kistérségi alapon szándékoznánk készíttetni egy előtanulmányt. Erre kellene megteremteni az anyagiakat. Szociális szempontból is lépnénk, a Caritas támogatásával megszületik a beteggondozó. Foltozni fogjuk a Mezőföldön átvezető út aszfaltszőnyegét, újat öntetünk Martonfalván a hiányzó, három méter széles sávon. Július 16-ig be kell fejeznünk a szemétdombok letakarását. Van szeméttároló, amelyre más helyről kell majd földet hordatni. Szigorúan fel fogunk majd lépni azok ellen, akik a felszámolás után is szemetet próbálnak ledobni valahova. Közben bővítjük a hivatal épületét. Művelődési és kulturális eseményekben sem lesz hiány. A márkosfalviak a nyáron ellátogatnak Rábcakapi testvértelepülésükre, a falu fennállásának 800. évfordulójára hivatalosak. Mi pedig Szentkatolnán szobrot állítunk Bálint Gábornak. Petrovits István tervezte. Ha sikerül, augusztus 22-én, a falunap alkalmával szeretnénk leleplezni. A helyét, a kis parkot már készítjük. Az iskola udvarán is lesz egy mellszobra a tudósnak.
A nyelvészprofesszor Bálint Gábor (1844—1913) nevét viselő központi iskola udvarán már áll Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotása. Ünnepélyes leleplezése június 13-án lesz. A sors úgy hozta, hogy időközben e sorok írója eljutott a dunántúli Dombóvárra, ahol megismerkedett a dunántúli eszperantó csoport vezetőjével, G. Nagy Róberttel, aki elmondta: a katolnai ünnepségekre ők is készülnek, és háromnyelvű gránittáblát szeretnének hozni az eszperantó egyik nagy művelője, a nagy nyelvész emlékére.
Harangszókor fogadott Szentkatolna új plébánosa, Opra István. A 47 éves atya Kézdiszentkereszten született, és Sepsiszentgyörgyön káplánként kezdte pályafutását. Zetelaka következett, majd kétéves szolgálat t. Csapó Béla mellett Marosvásárhelyen. Végül egy hatszáz lelkes szórványból került Szentkatolnára, t. Farkas Árpád lelkész helyébe, akit Csíkkarcfalvára helyezett az érsek.
