Még 1945. július 9-én intézkedett a tanügyminisztérium, miszerint „az ország területén működő minden magyar tanítási nyelvű nép- és középiskola a kolozsvári tankerületi főigazgatóság magyar tagozatának hatáskörébe tartozik. Ezzel kapcsolatosan a kolozsvári tankerületi főigazgatóság magyar tagozata felszólítja az összes magyar iskolát — azokat is, amelyek eddig nem tartoztak a tankerületi főigazgatóság hatáskörébe —, hogy az iskola működéséről szóló jelentését haladéktalanul küldje be."

Az augusztus elején megnyíló, négy napig tartó országos tanügyi értekezletet illetően a lapok nem fukarkodtak a hasábokkal.

A Világosság írja: „Országos értekezlet vitatta meg Kolozsváron a magyar nyelvű oktatás időszerű kérdéseit. Az MNSZ Közművelődésügyi Bizottsága hívta össze augusztus 5-re az óvodai, az elemi és középiskolai, valamint a szakoktatás kérdéseinek megtárgyalására." Balogh Edgár nyitotta meg a tanácskozást: „(...) Mind az MNSZ-nek, mind az értekezletnek csak az lehet a jelszava: szeptemberben Észak-Erdélyben, Dél-Erdélyben, a Bánságban és a Regátban is minden magyar anyanyelvű gyermeknek magyar iskolában a helye." Három bizottság alakult, az első a nemzetiségi minisztériumnak a nemzetiségi és felekezeti oktatásra vonatkozó törvénytervezetét vitatta meg, a második a magyar iskolaszükséglet kérdéseit. „A tanügyi értekezletet az MNSZ megbízottjai által végzett nagyszabású előmunkálat figyelembevételével — mely többek között részletes és teljes összeírását tartalmazza az összes romániai magyar tanköteleseknek, az egyes vidékek közép- és szakiskolai szükségletének — elsőnek az elemi és középiskolai szükséglettel foglalkozott. A tárgyalások során tekintetbe vette a 406. számú törvényt, és annak alapján behatóan megtárgyalta az állami iskolai épületek kérdését is." A tanerők besorolása, a tanárok állampolgársága, valamint a tanerőhiány kérdéseivel együtt nemcsak Észak-Erdély, hanem „az újonnan megszervezendő dél-erdélyi állami és felekezeti iskolák tekintetében is". Az ügyeket még a következő héten a kormány elé terjesztik, „megfelelő számú óvoda, népiskola, középiskola, valamint ipari és gazdasági iskola áll majd a magyar anyanyelvű tanulóifjúság rendelkezésére".

A béke asztala

Az augusztus 10-i számból megtudjuk, hogy a négynapos tanügyi értekezlet táviratot intézett a kormányhoz: „A tanügyi értekezlet meleg üdvözletének tolmácsolása után a táviratban (...) az MNSZ és a tanügyi értekezlet (...) kénytelen a következő iskolai sérelmeket a miniszterelnök és a miniszterek tudomására hozni: 1. Dél-Erdélyben a magyar tanügyi személyzet a folyó évi április hó elseje óta, Észak-Erdélyben pedig a folyó évi június elseje óta nem kapta meg fizetését, és a nemzet napszámosai a legnagyobb nyomorban sínylődnek. 2. A 406/1945. számú rendelettörvény 2. szakasza végrehajtásának elmulasztása a magyar lakosság körében nyugtalanságot keltett. 3. Észak–Erdélyben a tanköteles gyermekek összeírása során a Kolozsváron működő észak-erdélyi román tanfelügyelőség a tankötelesek nemzetiségét az anyakönyvi kivonat és nem a szülők nyilatkozata alapján állapítja meg. 4. Dél-Erdélyben a magyar tanulókat nem írják be a magyar elemi iskolákba, csak abban az esetben, ha román tanítási nyelvű állami iskolák engedélyét mutatják fel."

Augusztus 11-én a lap ismét leszögezi, a nemzetiségi statútum szerint a szülők bevallása alapján kell megállapítani az iskolakötelesek nemzetiségét.

Rá két napra Kacsó Sándor vezércikkben kel ki a nacionalista-soviniszta hullám ellen, a tanügyi értekezlet záróüléséről szóló beszámoló kitér az új nemzetiségi közoktatási törvény elvárt módosításaira: „A kiegészített törvénytervezet megállapítja, hogy az állam biztosítja a nemzetiségek anyanyelvű oktatását az állami iskolákban, a felekezeti iskolákban és a magánalapítású iskolákban. Az állami és felekezeti román és nemzetiségi iskolák teljesen egyenlőek a jogok és kötelességek tekintetében." A vizsgáztatás is anyanyelven történik. „Megállapíttatott, hogy az erdélyi városokban hol szükséges magyar főgimnáziumok, algimnáziumok működése. Külön gondját képezte az értekezletnek a magyar szakiskolák kérdése, amelyek számát a korszerű követelményeknek megfelelően akarja tovább terjeszteni. Az értekezlet megállapítja, hogy különösen fontos és sürgős a magyar iskolák megszervezése Dél-Erdélyben, ahol az Anghelescu-rendszer, majd az Antonescu-uralom elsorvasztotta a magyar iskolákat. Dél-Erdélyben feltétlenül szükséges 18 magyar tannyelvű középiskola és 227 állami magyar tannyelvű elemi iskola megnyitása. Ragaszkodik az MNSZ az 1940 óta megszüntetett magyar felekezeti iskoláknak újra való megnyitásához is, amelyeket csak ideiglenesen szünetelőknek tekint. Az értekezlet sajnálattal állapítja meg, hogy a 406. számú rendelettörvény elővigyázatlan alkalmazása folytán az iskolaépületek körül sok helyt nemkívánatos harcok alakultak ki. Ezeknek megszüntetésére és az állami román és magyar tanügy érdekeinek összhangba hozatalára törekedve, az értekezlet részletesen megtárgyalta a törvény méltányos alkalmazásának lehetőségeit. Leszögezte, hogy ilyen vonatkozásban minden magyar iskola igazgatójának be kell várnia az MNSZ és a kormány között lefolytatandó tárgyalások befejezését."

Érdemes idézni, amit Illyés Gyula a Timpul lapnak akkoriban adott nyilatkozatában óhajként megfogalmazott: „Erdély legyen a béke aszatala (...), amely köré mindnyájan leülhetünk, akik megértjük és szeretjük egymást."

A lap tudósít arról, hogy Marosvásárhelyt rendelkezésre állnak a magyar tudományegyetem, az oda költöztetendő orvosi kar igényelte épületek. S hogy végre kiutalták az egyetemi alkalmazottak június és július havi illetményét.