Egy reggel a törpeantilop a szavannán sétálgatott. Megpillantotta a hiénát. A hiéna éppen befejezte a lakmározását egy bivalytetemen. Az antilop menekülni szeretett volna, de későn.
— Hová-hová ilyen korán, törpeantilopom?
— Sétálgatok.
— Na, ma nem sokáig sétálhatsz. Lakmározásomat rajtad folytatom!
— Mindjárt gondoltam — mondta szomorúan az antilop.
— Hazaengedlek, ha három igazságot mondasz — állt elébe a hiéna.
A törpeantilop nem sokáig gondolkodott, gyorsan válaszolt:
— Ha én egyszer hazakerülök innét, és a többi antilopnak elmesélem, hogy veled találkoztam, s te nem faltál fel: egyikük sem hiszi el, kinevetnek!
— Ez is helyes! Most pedig a második után mondd a harmadikat, ha tudod!
A törpeantilop némi töprengés után megszólalt:
— Te csak azért nem eszel meg engem, mert már tele van a bendőd.
— Ez is igaz — kiáltotta a hiéna —, a három igazságot valóban elmondtad, most aztán gyorsan tűnj el a szemem elől!
