Helyi szinten tehetetlenek vagyunk olyan politikai döntésekkel szemben, amelyeket Bukarestben hoznak meg. Annál is inkább, mert a vezetők váltása ügyében a politika következetes, mi nem vagyunk azok. Ugyanis a vezetőfunkcióba való kinevezés immáron sok éve politikai döntés, nem pedig szakmai. Ez eddig is így volt, és csak akkor vettük volna észre a dolog visszásságát, ha az RMDSZ korábban román embereket nevezett volna ki, vagy — ahogyan ezt most megoldásként kínálják nekünk — román pártok magyar embereket ,,futtattak" volna. Az etnikai arány érvényesítése nem volt szempont, most sem az. Pedig az lenne a legjobb megoldás számunkra, ha közülünk valót és megfelelőt küldhetnénk felelős beosztásba.
Az autonómia pontosan ezt jelenti: a közösséget közvetlenül befolyásoló döntéseket közösségi szintre hozni. Ehhez azonban egy életképes, erős közösségre van szükség. Olyan szintű összmagyar összefogásra, amilyen az EP-választások kapcsán elhangzik. Fontos, hogy erős képviseletünk legyen Brüsszelben, de legalább olyan fontos, hogy a közösségünk is erős legyen, hogy legyen, mit és kit képviselni Európában. Szétzilált közösség erős képviselete olyan, mint ingoványos talajra házat építeni. Először az alapot kellene megerősíteni.
Sajnos, összességében egyelőre tehetetlenek vagyunk, de dolgozhatunk ezen, külön-külön máris nagyon sokat tehetünk. Szülőként, nevelőként kezdjük el a munkát, amelynek összességében meglesz az eredménye. Fordítsunk nagy gondot gyermekeink nevelésére, tanítsuk őket hazaszeretetre, nemzetben gondolkodásra, neveljük őket a hagyományos értékrend szerint, adjunk tartást nekik, legyenek büszkék székely mivoltukra, és következetesen készítsük fel őket a közösségi felelősségvállalásra. Így Brüsszelben majd csak pontot kell tenni az i-re.
