,,Az ember nem úgy nő fel, hogy költő lesz, és gyermekverseket ír, sok minden szerettem volna lenni, de nem hittem, hogy irodalommal foglalkozom majd" — idézte fel gyermekkori élményeit Kovács András Ferenc költő, aki a Gulliver Napközi nyílt napjaira érkezett Sepsiszentgyörgyre, és az óvodában találkozott előbb a gyerekekkel, majd a felnőttekkel.
,,Mosollyal, kacagással, szeretettel teli délelőttöm volt" — utalt a gyerekekkel való találkozójára, majd a meghitt, humorral fűszerezett beszélgetést vezető Ambrus Ágnes és a közönség kérdéseire válaszolva kiderült, mit is gondol az irodalomról, miért állnak közel hozzá a gyermekversek, napi hány alkotást kért tőle tanári pályafutása alatt a szigorú iskolaigazgató, mi kell ahhoz, hogy a versnek lelke legyen. Magyar költőnek nagyon nehéz sikeresnek lenni, bár mi még a dalnok-nációk közé tartozunk, hiszen Nyugat-Európában még kevesebb verset olvasnak az emberek. Hogy miért ír gyermekverset a költő? Talán mert a régi rendszerben nehezebb volt publikálni, oda szorult vissza az irodalom egy része. És talán mert igazából nincs is különbség a gyermekvers és a felnőtteknek szóló alkotás között: mindkettőhöz a nyelvben való játék, fantázia, érzékenység, zene kell, hogy ,,lelke legyen a versnek". És hogy ne csak elméleti legyen a beszélgetés, Kovács András Ferenc felolvasott verseiből — ahogyan ő szokta azt: energikusan, színesen, játékosan, zeneiséggel, erőteljesen, nem csoda hát, ha azonnal adódott a kérdés, soha nem akart színész lenni?
