Virág Tímea Helga: Szerintem igen, mert itt aktív a diákélet, és mindenki részt vehet benne. Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy azok számára tegyük kellemessé az iskolában tartózkodást, akik nem szervezők, nem tagjai a diáktanácsnak, de nélkülük mi sem tudnánk sikeres rendezvényeket szervezni. Tehát nekik kell a kedvükben járnunk, őket kell befognunk a tevékenységekbe, nekik rendezzük a hét végi programokat.

— Miért az iskolában keresitek és találjátok meg a plusztevékenység terepét?

Ferencz Júlia: Ennek egyszerű a magyarázata. Sok tanár és sok felnőtt hangoztatja, hogy az iskola a második otthonunk. Ahhoz, hogy ez így is legyen, valamit tennünk kell, mert a jelenlegi tanítási rendszer nem teszi lehetővé, hogy órák alatt jól érezzük magunkat. A diáktanács tevékenysége pedig tanító hatású is. Például a diákrádióban megszólalókra a többiek is odafigyelnek, és bizony megbírálják őket, ha helytelenül beszélnek. Ezt máskor nem vesszük észre egymáson, a mindennapokban nincsenek erre vonatkozó elvárásaink egymással szemben, de ilyenkor igen. Ha jól működik az iskolámban a diáktanács, akkor nem keresek máshol, iskolán kívül tevékenységet, hanem természetesen a saját iskolámért, a diáktársaimért teszek valamit.

Virág Tímea Helga: A Mikes-diáktanácsban megtanulunk a pénzzel bánni, az emberekkel kapcsolatot teremteni, fejlődik az önfegyelmem.

Ferencz Júlia: A toleranciát is megtanuljuk. Tegyük fel, van egy elképzelésem, amit mindenképpen meg akarok valósítani, de rá kell jönnöm, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az én véleményem számít, hanem másoknak is vannak jó ötleteik, és egységet kell kialakítanunk, amiből a végső megoldás megszületik. Ez a másokkal szembeni tiszteletet és toleranciát feltételezi, amit meg lehet tanulni. A másik dolog: munka közben harag nincs. Lehet, hogy haragszom valakire a hétköznapokban, de ha együtt szervezünk valamit, akkor ezt félre kell tenni, és azt kell nézni, hogy a program résztvevőinek mi a jó. Ezáltal hihetetlen élettapasztalatot szerzünk, és megtanuljuk a felelősségvállalást mások és saját cselekedeteink iránt.

— Szinte minden hónapban van valamilyen rendezvény, amit ti szerveztek. Szeptembertől júniusig folyamatos a munka, íme csak néhány az évente ismétlődő programok közül: gólyabál, gólyahét, DT-hét, maturanduszhét, maturanduszbál, karácsonyi és húsvéti ünnepségek, Mikes-napok, Széchenyi-bál, zenés esték, és idén hagyományteremtő szándékkal fotópályázatot is hirdettetek, ami kiállítással végződött. Néha a szervezőmunka azzal jár, hogy hiányoztok órákról. Megéri, bepótolható a tananyag?

Virág Tímea Helga: Aki csak plakátolást végez, annak is vállalnia kell, hogy éppen oda és akkor ragasztja ki a plakátokat, amikor annak helye és ideje van. A diáktanácsban megszokjuk, hogy amit elvállaltunk, azt meg kell tennünk, mert ha nem, annak következménye van.

Ferencz Júlia: Maradjunk a plakátolás példájánál. Az sem egyszerű, mert többek között meg kell győzni az érintett iskolaigazgatót, hogy az általa vezetett intézményben is plakátolni akarunk, mert a rendezvény annak az iskolának a diákjait is kedvezően befolyásolja. Enélkül nem megy, nem lehet csak úgy ragaszgatni. Tehát nem kérdés, hogy megéri-e hiányozni, enélkül nem működne semmi.

— Iskolátokban sikeres vitakör is működik, ennek szellemében állítsátok, illetve cáfoljátok meg, hogy valóban bulis iskola-e a Mikes.

Virág Tímea Helga: Aki nem tapasztalja meg, aki nincs benne a tevékenységekben, annak könnyű azt mondani, hogy mi csak szórakozunk. Mert nem látja azt, amikor leülünk, és órákon keresztül azon agyalunk, hogy mi lenne az a program, ami több embert megfogna. Megszületnek az ötletek, és azokból ki kell választani egyet, le kell bontani lépésekre, hogy mik a teendők, meg kell találni a programfelelősét annak a rendezvénynek, plakátot kell tervezni, leosztani a munkát.

Ferencz Júlia: Lehet, sokan amiatt hiszik, hogy csak bulizunk, mert nem látják, milyen munka áll a szervezés mögött, és nem tudják, milyen nagy segítséget kapunk az iskola vezetősége és általában a tanárok részéről. A támogatókat, szponzorokat is mi keressük meg, de úgy gondolom, az elmúlt években szervezett rendezvények sikere miatt mi több segítséget kapunk, mint mások, és könnyebb megvalósítani az elképzeléseinket.

Virág Tímea Helga: Valóban, nekünk könnyebb, mint a néhány évvel ezelőtti diáktanácsoknak, de éppen nekik köszönhetjük azt, hogy a tanárok, a vállalkozók hisznek és bíznak bennünk, támogatnak, segítenek.