Arról, hogy mit jelent e közösség tagjának lenni, próbákra járni, olykor lemondani más programokról, versenyre, fesztiválra utazni, a hiányzó órákat bepótolni és természetesen örvendeni a sikernek, két kórustaggal, Timivel és Julcsival beszélgettünk.

Timi: Úgy gondolom, ennek az együtténeklésnek a valahová tartozás a célja, és másodsorban ez rang. Az teszi rangossá az idetartozást, hogy ez igazi közösség, olyan tapasztalatokat szerzünk itt, amiket ebben az életkorban máshol nem tudnánk. Arról nem is szólva, hogy reneszánsz daloktól népdalig, egyházi muzsikáig, a klasszikus zenéig, spirituálékig, latin-amerikai dalokig, a bulis zenéig mindennel megismerkedünk. Ráadásul itt nem énekelhet bárki, csak az, aki komolyan veszi, jár a próbákra, és kitart a csapat mellett. Vannak rendezvények, fellépések, amikor a helyek korlátozottak, akkor válogatnunk kell, ilyenkor arra is figyelünk, hogy a végzősöknek ezek az utolsó lehetőségeik. Kórustagnak lenni kiváltságot jelent azért is, mert itt csak a legjobbak énekelhetnek, köteleznek az eddig elért eredmények.

— Lehet szeretni a karéneklést, de ez nem elég, ha nincs hozzá olyan kórusvezető, aki nem csak karmester, hanem jó pedagógus.

Julcsi: Valóban így van. Dani bácsi nélkül, aki mindent megtenne azért, hogy a csapat jól működjék, nem is valósulna meg, ami most történik. Nagyon türelmes, tud beszélni a diákok nyelvén, barátunkká tud válni, de a tekintélyét is megőrzi. Nem fél a közvetlenségtől, de nem is élünk vissza a bizalmával. Csoportot alkotunk, amikor elindulunk egy kiszállásra, visszatéréskor egyetlen család vagyunk. Tudjuk, mit ne tegyünk azért, hogy őt felmérgesítsük, és ő is tiszteletben tartja a mi kívánságainkat, arra pedig szinte soha nem kerül sor, hogy visszautasítsuk, amire megkér.

— Idén nagy sikere volt a végzős kórustagok búcsúgálájának. Nem csak ők koncerteztek, hanem ti is velük énekeltetek, emlékkönyvet készítettetek számukra.

Timi: A mostani végzősök nagyon közel álltak hozzánk. A kiszállások alkalmával olyan kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy egyszerűen azt éreztük, felemel és értékes a barátságunk. Aki ebben nincs benne, az nem érezheti, mert itt zenei kapcsolatról is szó van, arról a képzettségről, amit a jelenlegi végzősök megszereztek a négy év alatt, és mi is ehhez a szinthez emelkedtünk. Ritka dolog, hogy egy elméleti középiskolában ilyen szintű zenei képzettséggel rendelkező diákok vannak, mi ezt nagyon értékeljük, és meg is érdemlik a kitüntetést, mert rádolgoztak. Minden fellépésért rengeteget dolgozunk, járunk próbákra, gyakorolunk, és amikor ki kell állni, a legjobbat próbáljuk adni.