Összefogással, a jogainkhoz való konok ragaszkodással. Hangot adva nemtetszésünknek. Hiszen a román hatalom, több fronton támadást intézve ellenünk, a létünkre tör. Jóhiszeműségünket kihasználva tőrbe csal. Békejobbot nyújtva hátba szúr. Megegyezésre való hajlamot színlelve elaltatja éberségünket, miközben egymás után veszi be állásainkat. Veszélybe sodorva nyelvünk használatát, továbbtanulási lehetőségeinket és megélhetésünket. Ezért meg kell ragadnunk minden alkalmat tiltakozásunk és ellenkezésünk kinyilvánítására.

A tiltakozásnak több formája van. A békés tüntetésektől az aláírásgyűjtésen keresztül a polgári engedetlenségig. A hozzájuk való jogot pedig az alkotmány elismeri és biztosítja. Minden vélt vagy valós demokráciában, így Romániában is. És e jogainkkal élni kell. Jelenlegi helyzetünkben nem hallgathatunk. Hallatni kell a hangunkat, nyomatékosítani kell a véleményünket. Kihasználva minden erre kínálkozó lehetőséget, így a közelgő európai parlamenti választást is. Melyet a mai történések közepette bűn kihagyni. Olyan bűn, mely mindnyájunkra visszahat, így az elkövetőkre is. Azokra, kik nem élnek szavazati jogukkal. Kik sajnálják az erre áldozott időt és fáradságot. Hiszen elemi érdekünk képviselőink bejutása az Európai Parlamentbe. Minél nagyobb számban. Ennek elérése viszont a szavazáson való részvételünk függvénye.

Jelöltjeink már bizonyítottak. Kitartó munkájuk eredményeként az erdélyi magyarság kérdése bekerült az uniós köztudatba. Európa nyugati fele kénytelen ránk függeszteni vigyázó tekintetét. Kezdenek megismerni bennünket, értékeinkkel és gondjainkkal együtt. Ne hagyjuk hát, hogy e számunkra kedvező folyamatnak hirtelen vége szakadjon. Menjünk el mindannyian választani. Mert hallgatásunk vagy a tiltakozó rendezvényekről való távolmaradásunk csak ellenségeinket erősíti. Újabb jogfosztó lépések megtételére ösztönözve őket. Ugyanakkor a minket képviselőknek érezniük kell támogatásunkat, amikor értünk cselekszenek. A ránk kezet emelőknek pedig látniuk, hogy a néppel találják szemben magukat, ha közülünk bárkit is bántanak.

A sorainkban elharapózó közömbösség, fásultság és érdektelenség nem oldja meg gondjainkat, hanem csak tovább mélyíti a válságot, és növeli a bajt. Sebeink nyalogatása mellett sérülésünk okait kell megszüntetnünk, ha gyógyulni akarunk. Az okok pedig intézményesített jogfosztottságunkban keresendők. Tennünk kell azért, hogy soha többé elő ne fordulhassanak. Intézményesített jogfosztottságunk intézményesített jogbiztonsággá alakításán kell fáradoznunk. Élhető, magyar jövőt kell felépítenünk. Közösen, egységes akarattal.

Bedő Zoltán, Sepsiszentgyörgy