A mostani Magyarországon Trianon, a nemzeti gyásznap szót sem érdemelt a két vezető napilapban, hallgatott egyként az országveszejtő MSZP (volt kommunista) Népszabadság, de az ún. jobboldali Magyar Nemzetben is csupán tíz sor jutott egyik belső oldal humorsarkában az ország 1920-as ,,kivégzése" (angol történész megfogalmazása) évfordulóján.

Naponta és szaporán tárgyalta, taglalta, magyarázta ugyanazon héten mindkét lap, s június negyedikén is a pekingi vérengzés 20. évfordulóját! Akkor a kínai kommunista tankok százezernyi tüntető diák, civil tömegébe gázoltak bele. Lásd Magyarország, 1956. november 4-ét.

Dadog a politikai felszín, a krém, mert nem mer szólalni valami belső cenzúra miatt. Nincs, nem volt Trianon, Magyarország boldog ország az Európai Unióban, melyben vígan törölik ki, le a magyarokat Romániában, Szlovákiában. És a mai magyar politika előlegezte máris Szerbiának a támogatását a felvétel ügyében.

Ugyanúgy, ahogy szót sem emelt annak idején a magyar Országgyűlésben senki, amikor Románia felvételét kellett támogatni, senki nem mondta, hogy már kedves baráti szomszédunk, mi támogatunk, mert ha ellene vagyunk, ti sosem kerültök be, ám hagyjátok már békén az ottani magyar milliókat...

Trianon tilos a magyarországi pártok mindenikének. Itt tilos a szó a nemzetről, akár Szlovákiában. Itt az ellenzék pártjait eleve és helyből fajgyűlölőnek, nacionalistának, kirekesztőnek merevítik, hadd száradjon mások mocska rajtuk!

Magyarországon itt, ott, vidéken suttyomban megemlékeztek az ország feldarabolásának és kiosztásának rémes idejéről. A lapok végzik a megengedett normát: suttyomban és sunyítva éldegélnek, míg bé nem rekesztik egyetlen parancsra őket is, mint Munkács, Késmárk, Vajdahunyad és a magyar élet várhelyeit.

Megmaradnak gyermekeink, ükunokáink számára a legendás és a vérhelyek: Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon. Ha igen.